Dinóséta és emlékfaggatás

Cséfalvay András 2013-as videójának a Compsognation címet adta: az összetétel a Compsognathus (150 millió évvel ezelőtt élt, kistestű őshüllő faj) és a nation (nemzet) szavakból áll össze. A videón maga az alkotó egy – a címben megnevezett – dinoszaurusszal Budapest különböző potjain, általánosan ismert helyszíneken barangol. Sétájuk során, meg-megállva dialógust folytatnak, a filozófiai értekezések klasszikus párbeszédformáját követve. „A dinó szerepeltetésében és funkciójában a 18. századi irodalom úgynevezett »nemes vadember« alakját fedezhetjük fel, azaz egy külső nézőpontból kapunk kritikus képet a civilizációnkról” – fogalmazott megnyitóbeszédében Mészáros Zsolt magyarországi művészettörténész, majd kifejtette, hogy a videómunkában a kultúra és a haladás fogalmának törékenysége mellett a nyelv kóros burjánzása kerül előtérbe a nemzetállamhoz való viszonyán keresztül: ahogy eltávolít, adminisztrál, felügyel, és érzelmi szférákba hatol. Cséfalvay András kiállításának másik része, a Telenarcism-sorozat – Mészáros Zsolt értelmezése szerint – az egyéni sors, a hova- és kihez tartozás kérdéseit veti fel, intellektuális befogadásra, együttgondolkodásra serkentve. Nagy Csilla kiállításának önálló elemei végletekig személyes emlékekből táplálkoznak. Ugyanakkor a művész kortárs vizuális kifejezéssel kódolt emlékfejtése nem ragad meg a pusztán kitárulkozó önmegmutatásnál. Intermediális eszközökkel megfogalmazott tapasztalatai típusokra vihetők át, általánosan értelmezhetők. Munkái olyan médiumok, amelyek emlékeket beindító érzelmeket áramoltatnak, s ezzel „a mindenkori Másikkal való interakciót” teszik lehetővő. Nagy Csilla alkotásaiból olyan válogatás látható a Vermes-villában, amely – Csanda Máté művészettörténész, a kiállítás kurátora szerint – egyfajta számvetés, visszatekintés, a múlt emlékeinek leltározása, kritikus szemrevételezése. A Légzésgyakorlatok című videó annak a helyezetnek a szimbolikus korrekciója, illetve annak az emléknek a nagyon performatív gesztussal történő aktív újrajátszása, hogy a fiatal művész nagymamája asztmában szenvedett, s egy-egy kritikus fázisban minden levegővétel valóságos küzdelem volt számára. Az unoka pedig, bármennyire is szeretett volna, képtelen volt segíteni. A következő mű, a Théta-sztori egymás mellé teregetett lapjain álometűdök gondosan rögzített, szövegszerűvé mentett storyboardjaiban merülhet el a látogató. A Mentem halászni című objekt – Csanda Máté megfogalmazásában – „egy szintesztéziaszerű alakzat”, mely annak a megfigyelését teszi lehetővé, hogy „miként hurkolódnak egymásba különféle illékony és személyes asszociációk”. Nagy Csilla édesapjának régről megőrzött kézírása, cetlire írt üzenete egy füstölőtartó szelence hézagszerű nyílásaként jelenik meg. Az objekt az autentikus kézírással és a fekete füstölődobozból terjengő illattal – Csanda Máté szavaival élve – „különbözö, egymásba bonyolódott emlékek és vágyak dramaturgiájának beindítója”.