Dicshimnusz a felemás gáláról

Mindig örülök, ha bebizonyosodik: manapság sincs hiány jó magyar lemezekből. Az már másodlagos, milyen körülmények között derül fény erre.

Való igaz, lehetnék ünneprontó. Ha a szombaton megrendezett Fonogram díjátadó körítését venném alapul. Fogadom, jó páran lesznek, akik kizárólag arról fognak cikkezni, hogy megint nem sikerült valami fényesen a kivitelezés. Biztos többen felelevenítik majd azt a 2001-es kínos eseményt is, amikor „Az év magyar popalbuma” odaítélésekor hiba csúszott a hét szavazat összeszámlálásába (!), ezért a United helyett a V-Tech-et szólították a színpadra, és a gálaest végén Kefírnek és Szamócának át kellett adnia a szobrocskát a valódi győzteseknek. Akkor még Arany Zsiráf-díjnak hívták. 2004-ben lett Fonogram. ĺrhatnék a kulisszatitkokról is, arról, hogy elüzletiesedtek, ami miatt alapjába véve én sem szeretem a díjkiosztókat. Egy díj sokkal nagyobb üzlet, mint amekkora elismerés – legalábbis a nagy piacokon. Több esetben a díjátadó után megsokszorozódik az album addigi eladási példányszáma, ezért a kiadók részéről hatalmas a lobbi. Szomorkodhatnék, amiért a Fonogram-díj még mindig nem kapott megfelelő publicitást a médiában, bár az is igaz, jóval nagyobb kísérte, mint korábban bármikor.

De én mégis tökéletesen elégedett vagyok. Mert a zene került a középpontba. Olyan stílusok, amelyek ritkán jutnak szerephez a médiában. Ha a környezetem szidja a magyar zenei életet, mindig megvédem. A tapasztalat mondatja velem, hogy általában azok illetik negatív jelzőkkel, akik csak a felszínt ismerik. Sajnos tízből kilenc ember nem tudja, hogy a rádiók egysíkú kínálatán túl is létezik zene. Sőt, sokszor ott kezdődik igazán. Az a baj, hogy édeskevés lehetőség adódik az igényes(ebb) produkciók megismerésére. Ezért örülök, hogy nemcsak alapkategóriákban, hanem az úgynevezett rétegstílusokban is osztanak Fonogram-díjat. Hiszen ezáltal publicitást kapnak. Ha a gálaest során pár tucat ember érdeklődését felkeltették a zenei bejátszások, már megérte. Örültem, hogy „Az év magyar dzsesszalbuma” kategóriában a széles körben teljesen ismeretlen Szalóki Ági korongját is nevezték. Olyan anyagról van szó, amelynek hallatán szó szerint leesett az állam. Az már mellékes, hogy nyert. Mert a többi jelölt sem volt rosszabb, amúgy is képtelenség öt kiváló és sok esetben összehasonlíthatatlan album közül kiválasztani egyet. Örülök, hogy olyan lemezek is a figyelem középpontjába kerültek, amelyeknek (eddig) nem sikerült bevenni az eladási lista élvonalát. Például a Kentaur, a Junkies, a Quimby, Yonderboi, Dopeman és öccse, Kicsi Dope albuma. Mindegyik tökéletes alkotás a maga kategóriájában. Örültem, hogy a Kistehén tánczenekar slágere, a Szájber gyerek lett „Az év magyar dala”. Megérdemelte. A dolog pikantériája, hogy olyan kereskedelmi rádió hallgatói szavazták meg, amelyik nem is játszotta… Az viszont elszomorít, hogy az egyik internetes fórumon egy névtelen csetelő máris felvetette, miért kell „Az év magyar hagyományos szórakoztató-zenei albuma” kategóriában díjat osztani. Miért ne? Tőlem sokszor megkérdik, melyik a kedvenc stílusom és melyiket nem szeretem. Nincs ilyen – szoktam válaszolni –, csak jó és rossz zenét ismerek. A kevésbé megbecsült műfajokban is lehet jót alkotni. Állítom, szakmai füllel hallgatva mindenki megérdemelte a díjat. Ráadásul a bizottság szinte kifogástalan jelölőlistát állított össze. Tehát már a nevezés is egyfajta elismerés, még akkor is, ha ez közhelynek hangzik.

Ugye, most már értik, miért vagyok tökéletesen elégedett a kevésbé jól megszervezett díjkiosztó után? És remélhetőleg elfogultsággal sem vádolnak.

FONOGRAM-DĺJ – KATEGÓRIÁK ÉS GYŐZTESEK

Az év nemzetközi popalbuma – Gwen Stefani: Love.Angel.Music.Baby.

Az év magyar popalbuma – NOX: Ragyogás

Az év nemzetközi rockalbuma – Foo Fighters: In Your Honour

Az év magyar rockalbuma – Zorall: Randalíra

Az év nemzetközi modernrock-albuma – System Of A Down: Mezmerize

Az év magyar modernrock-albuma – Quimby: Kilégzés

Az év nemzetközi dance- vagy elektro-albuma – BodyRockers: BodyRockers

Az év magyar dance- vagy elektro-albuma – Yonderboi: Splendid Isolation

Az év nemzetközi rap- vagy hip-hop albuma – Kanye West: Late Registration

Az év magyar rap- vagy hip-hop albuma – Dopeman és Kicsi Dope: Alias Pityinger fiúk

Az év magyar hagyományos szórakoztató-zenei albuma – Márió: Velencei nyár

Az év magyar world music-albuma – Világfalu (Szerző: Bizek Emi)

Az év magyar dzsesszalbuma – Szalóki Ági: Hallgató

Az év magyar gyermekalbuma – Szabó Gyula: A nagy mesemondó

Az év magyar felfedezettje – Caramel

Az év magyar dala – Kistehén tánczenekar: Szájber gyerek