Dés László: Utcazene – Street Music

Néhány hete az egyik magyarországi rádióállomás megkérdezte hallgatóit, ki Dés László. A gyors közvélemény-kutatás siralmas végeredménnyel zárult: a nagyérdemű ismeri őt, de valójában semmit sem tud róla. Addig jutottak el, hogy zenész, és ezzel nagyjából ki is merültek az ismereteik. Körülbelül minden tizedik tudta csak, hogy a Sose halunk meg című film nagy sikerű betétdalát, a Nagy utazást ő szerezte. ĺgy aztán a rádiósok azt már nem is feszegették, milyen stílusokban alkot.

Ezek után biztos vagyok abban, egy kis teremben elférnénk, akik ismerjük Dés életútját, teljes repertoárját. Ki tehet róla? Talán senki, ez a háttérben alkotó zeneszerzők sorsa, fogjuk rá erre. Pedig jobban belegondolva, Désre ez nem igazán vonatkozik, ő folyamatosan jelen van a reflektorfényben is. Számomra fájdalmas, hogy a zene egyik hungaricuma ennyire ismeretlen. Aki ilyen kiválóan és könynyedén lavírozik a különböző műfajok, mint például a dzsessz (számos dzsesszzenekar alapítója), a musical (Dzsungel könyve), a popos filmzene (Szerelem első vérig, A miniszter félrelép) és az átlagos popprodukcióktól merőben eltérő popprodukció (a Geszti Péterrel létrehozott Jazz+Az) között. És ez csak néhány a sok közül, egész oldalon sorolhatnánk, mennyi, sokunk által látott film és egyéb mű zeneszerzője. Azt hiszem, ha valaki, ő igazán sztár. Szerencsére nem a szó mai értelmében.

Az Utcazene Dés előző lemezének a folytatása. A Metszetek címet viselő instrumentális anyag a Makk Károly által rendezett Egy hét Pesten és Budán című film zenéjéből készült. A film két idős ember drámája, megterhelve a múlt bűneivel, árulásaival és a mai Magyarországra jellemző zavaros, a szocializmusból araszoló korai kapitalista viszonyokkal. Fiatalon egymásba szeretnek, aztán a férfi Londonba költözik, évtizedekig nem találkoznak, és csak akkor jön vissza, amikor egykori szerelme már haldoklik. Megtudja tőle, hogy van egy közös harmincéves lányuk, akivel illendő volna kialakítani valamiféle kapcsolatot. Az egyik oldalon ott van az elhamvadt szerelem, meg a múlt mindenféle rémségei, a másikon pedig az a tapogatózás, ahogy apa és lánya megtalálják egymáshoz az utat. Sok finoman árnyalt, érzékeny jelenetből áll össze a történet. A zenének ezt kellett követni, segíteni, ellenpontozni. Dés a filmzene egy részét otthon másodpercre kidolgozta, de bizonyos jelenetekhez csak a témákat, motívumokat írta meg laza szerkezettel, és a stúdióban a zenésztársaival „képre zenélve” vette fel. Sok és sokféle zene szerepel a filmben, de a mozi természetéből adódóan többnyire rövid részletekben. Ezért zenésztársaival úgy döntött, hogy a rövid variációk után önálló darabként is rögzítik a témákat. ĺgy született meg a Metszetek.

Dés 2004 tavaszán a zenekarával Londonban vendégszerepelt az anyaggal. Négy napig játszottak egy patinás piactéren, a Covent Gardenen, a brit főváros kellős közepén. Utcazenéltek. Olyan jól érezte magát, hogy erre az élményre új lemezt épített, az ugyancsak instrumentális Utcazenét, amely kicsit bohókás, játékos és zenei humorban gazdag, kicsit szokatlan, de mégis megragadó. Kifejezetten vásári hangulatú motívumok, tánczenei témák is hallhatók rajta, amelyek borotvaélen táncolnak, már-már hajlanak a giccs felé, ám a játékmód, az irónia és a dzsesszes lüktetés végül megmenti attól, hogy átbillenjenek. Vannak a lemezen bonyolultabb szerkezetű, nagy ívű kompozíciók is, balladák. Igazi örömzenét hallhattunk Dés László (szaxofon), Fekete-Kovács Kornél (trombita), Juhász Gábor (gitár), Balázs József (billentyűs hangszerek), Glaser Péter (nagybőgő), Dés András (ütőhangszerek) és Balázs Elemér (dob) előadásában. Igazi örömzenét, amely bárhol, bármikor meghallgatható. Ha kell, teljes hangerővel, ha kell, szép halkan. Olykor elszomorít, máskor felpörget. Én a szobám magányában éltem át igazán. Úgyhogy megyek, bezárom magam mögött az ajtót, és újra meghallgatom. Aztán újra.