David Lynch életműdíja

Velence. Életműdíjjal várta a Velencei Filmfesztivál zsűrije David Lynch amerikai filmrendezőt. A díj átadása előtt premier előtti vetítésen és versenyen kívül bemutatták az amerikai mozivarázsló Inland Empire című új filmjét, az elsőt az öt évvel ezelőtt készült idegborzoló Mulholland Drive óta. A 60 éves David Lynch a legfiatalabb rendező, akinek életművét Arany Oroszlánnal ismerte el a Mostra, ahogy világszerte nevezik az idén 63. alkalommal megrendezett velencei filmes seregszemlét.

A háromórás Inland Empire a rendező szokott sötét, látomásokkal, erotikával és rémálmokkal zsúfolt világába viszi a nézőt, és feltehetően ugyanolyan odaadást vált ki rajongóinak sorában, mint előző alkotása.

A bonyolult forgatókönyv kezdete egyszerű: egy híres rendező (Jeremy Irons testesíti meg) új filmet forgat, a főszereplő, a filmben Nikki nevet viselő hollywoodi színésznő beleszeret partnerének alakítójába – de a saját férje iszonyúan féltékeny. Ezután azonban a történet hihetetlenül bonyolulttá válik, mert Nikki története öszszekeveredik az általa a filmen megtestesített Susan nevű nőével, miközben rejtélyes és aggasztó visszatekintő jelenetek a lengyelországi prostitúció világába viszik a nézőt. A film lassan elválik a realitásoktól, a képek, a hangok örvénye elmos minden időrendet és egyéb fogódzót, az alakok eltorzulnak, a személyiségek összekeverednek. Lynch nagyszerű képi megoldásokkal a tudatalatti, az önelvesztés, a rosszullétből születő fantazmagória, a szadomazochizmus világába vitte a nézőket.

A fogadtatás feltehetően megfelelt Lynch szándékainak: a taps rövid volt, a bemutató közönségéből sokan láthatóan zavartan vagy éppen teljesen értetlenül távoztak – azaz Marco Müller, a Mostra igazgatója nem csapta be a közönséget, amikor azt ígérte, „még rejtelmesebb filmet” láthat, mint a 2001-es bemutatója óta igazi kultuszfilmmé vált Mulholland Drive.