Csodás anyai örömök előtt

Anyanyelvünkben leginkább elterjedt a terhesség szó, melynek jelentésével egybeeső, bár ellenkező érzésekkel átszőtt kifejezés a gyermekáldás és a várandósság. A baba várását a legtöbb nő nem kívánja elkerülni, mégsem mindegy, hogy ez az állapot terheket jelent-e, vagy örömteli megpróbáltatásokat, melyeket rutinosan meg tud oldani.

A baba az anya minden rezdülését érzékeli már a korai terhesség időszakában, s ez mint sejtemlékezés megmarad későbbi életszakaszára. Különösen nagy a jelentősége az el nem fogadás, a kivetettség érzésének. A babára is gyógyítóan hat, ha az anyát kényeztetik, és lazítani tud.

Mit ízlel a baba?

Az anyaméhben a baba 20 hetes korában tízszer annyi ízérző idegvégződéssel rendelkezik, mint megszületése után. De vajon mit képes érzékelni az anyaméhen belül, ahol a magzatvíz az egyetlen, melynek ízét kipróbálhatja? A legújabb kutatások szerint a magzatvíz nagyon erősen változtatja ízkarakterét az anya épp aktuális étkezése szerint. Ha fokhagymát fogyasztott, akkor a magzatvíz is fokhagymaaromássá, ha édességet, akkor édeskésebbé válik.

A bonni egyetem kutatói olyan magzatok esetében, amikor az anya idő előtt elveszítette a magzatvizét, tiszta infúziós folyadékot pótoltak a baba környezetébe, melyben újra vidáman mozgott. Szervei normális fejlődéséhez ugyanakkor az is fontos, hogy igyon. A baba a tiszta infúziós vizet nem itta. Ezek után az orvosok cukrot is tettek a mesterséges magzatvízbe, amit a bébi nagy lelkesedéssel iszogatott.

Mit hall a baba?

A fül már a 20. terhességi hét tájékán teljesen ellátja feladatát, vagyis a baba hall mindent, ami a környezetében történik. Hallja például az anya szívműködését, a szülők hangját, melyet a születés után meg is ismer. Hall minden hangot és zajt, ami kívül történik. Egy száztíz decibeles diszkó erősségű hangból 90 bejut a gyermekhez is, és igen erősnek találja: összeráncolja kis homlokát és rángatózik a szeme. Az ajtó becsapódására, vagy kiabálásra összerezzen. Születés után is felismeri a klasszikus zenét, melyet az anyja hallgatott, és a mesét, melyet az anyja neki mesélt, vagy a dalt, amelyet énekelt.

Mit érez a baba?

A terhesség második harmadától kezdődően a baba felismeri az őt körülvevő szövetek állagát. Még elég hely áll rendelkezésére, hogy mozogjon, lökdösődjön, akár forgásokat végezzen. Egy-egy mozdulat végén nekiütődik a méhfalnak, és érzékeli keménységét vagy épp puhaságát. Előfordul, hogy rugdossa, püföli az egyes dombocskákat, játszadozik a szövet rugalmasságával. Amikor az anya nyugalomban van, akkor szinte kitapogatja az egyes bedomborodó részleteket, saját testrészeit vagy a köldökzsinórt. Ha az orvos magzatvízvétel céljából tűvel a méhüregbe hatol, akkor a baba az ultrahangon követhető módon a tér másik felébe húzódik, bár fájdalomérzete és

-élménye csak a 23. héttől kezdődően van. Persze, a pozitív tapintási élményei is jelentősek: az anya játékos simítását, az apa nem játékos tapintását jól meg tudja különböztetni, akár válaszol is ezekre a megkeresésekre egy rúgással vagy cicás dörgölőzéssel.

Mit lát a baba?

Az anyaméhen belül sem tudják a babák hosszabb ideig nyitva tartani a szemüket, mint ahogyan víz alatt mi sem tudjuk vég nélkül. Ha ébren van is, többnyire óvja a szemét és csukva tartja, ami nem jelenti azt, hogy látóképessége nem fejlődik. A fényt a magzat mégis érzékeli. Ha az anya hasán át egy fényforrást irányítanak rá, akkor érdeklődéssel a fény felé fordul. A 22. héttől kezdődően a pupillák is reagálnak a fényre. A szemmozgások szinkronban vannak akkor is, ha a szemhéj csukott. A külső fénynek csupán egy százaléka jut át a méhen, de már ez a kevés is közvetíti a színeket. Ennek következtében a babák felismerik a vöröses tónust, ami magyarázhatja a születés utáni vonzódásukat a vöröshöz. (T. J.)