Csodálatos találkozások csodálatos zenészekkel

Ha a mindennapi életben nem is, a kultúra terén mindenképp érezhető már az Európai Unió áldásos hatása. Alig telt el fél év azóta, hogy a Visegrádi Négyek tagországainak legjobb szájharmonikásaiból verbuválódott Visegrad 4 Harps tiszteletét tette Pozsonyban, a főváros 2006. április 4-én újabb csodálatos találkozásnak adott helyszínt; ezúttal a Jazz Odüsszeia művészeit látta vendégül. Mindkét projektet az EU támogatta.

A Jazz Odüsszeia előzményeiről annyit, hogy gyökerei 2005-be nyúlnak vissza, amikor is a skót népzenészek „támogatta” magyar cigányzenészek egy csoportja Edinburgh-ben elnyerte a Herald Angel-díjat. A csapat egy része a folytatás mellett döntött, világhírű dzsessz-muzsikusokat nyerve meg az ötletnek. Minthogy Bartók életműve valamennyiük életében fontos szerepet játszik, Miraculous Meetings, azaz Csodálatos Találkozások című műsorukat az ő műveire építették.

A Szlovák Filharmónia színpadán Balogh Kálmán adott ízelítőt abból, miképp is szólnak Bartók művei cimbalmon. Ő egyébként Brahms Magyar táncait, illetve Bach D-moll partitáját is áthangszerelte. Farkas Harcsa Róbert, a Száztagú Cigányzenekar prímása fényesen bizonyította, hogy a komolyzenén kívül más műfajokban is otthonosan mozog (a Besh o Drom, Romano Drom, illetve a Pannonia Klezmer Band tagjaként ezt különben el is várják tőle), és mesterien tudja ötvözni az „otthonról hozott” elemeket Bartók muzsikájával. Szokolay Dongó Balázs, akit a fiatal magyar népzenész-generáció legígéretesebb tagjaként is számon tartanak, szintén nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az említett estén Bartók más dimenziókat kapjon. Palya Bea énekesnő csodálatos hangját adta a projekthez, bizonyítva, hogy a népzenei motívumok kincsestára kimeríthetetlen – csupán az előadó tehetségén múlik, mit képes átmenteni belőle a mába.

A brazíliai születésű, ám a kelta népzenei hagyományoknak elkötelezett Mario Lima Caribé bőgős a világ legnevesebb dzsessz-zenészeivel dolgozik együtt, és bebizonyította, hogy ott van a helye közöttük. Csakúgy, mint John Rae dobosnak, aki a brit szigetek zenei életének egyik szervezője, mozgatója. A bolgár származású Martin Lubenov tangóharmonikás saját műfajában is csodabogárnak számít, és szintén stílusok sokaságában mozog otthonosan; balkáni „vérmérséklete” ugyancsak feldobta a Bartók-témákat. Végezetül meg kell említenem Skócia egyik nemzeti kincsét, Brian Kellock-ot, akit a világ tíz legjobb zongoristája egyikeként tartanak számon. Teszem hozzá: méltán, hiszen virtuozitásán, hangszertudásán talán csak a zenei fantáziája tesz túl.

Zenészek és közönségük egyaránt elégedetten távozhattak a koncertteremből a keddi örömzenélés után, hiszen a mű – Bartók öröksége – maradéktalanul el lett osztva. Ki-ki azt vihette haza belőle, ami a szívéhez legközelebb áll.