Csoda az operában

A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának vezetői a Csajkovszkij Anyeginjének tegnapi bemutatóját megelőző sajtótájékoztatón egyöntetűen csodának nevezték, hogy Peter Konwitschny, a világhírű operarendező elfogadta meghívásukat, noha 2008-ig betelt az előjegyzési naptára. Indoklásuk, hogy a szlovák fővárosban immár tizenkettedszer műsorra kerülő művet szerették volna ezúttal nem szláv szemszögből láttatni, és ezért esett a választásuk Konwitschnyre, érezhető berzenkedést váltott ki az egyik újságíróból, aki meg is kérdezte: vajon mi kifogásuk van a szláv mű szláv megközelítése ellen? Konwitschny mosolyogva emlékeztette arra, hogy családja a morvaországi Fulnekből származik (apja Franz Konwitschny, az 1962-ben elhunyt híres dirigens). De – folytatta – szláv gyökereitől függetlenül minden rendezésénél az adott zenemű partitúrájából indul ki, és abból az üzenetből, amelyet a szerző belekódolt. Csajkovszkij operája ma talán még aktuálisabb, mint keletkezése idején. Az Anyegin ugyanis a magányról és a melankóliáról szól, és mindkettő túlságosan is ismerős a ma emberének. Ismerős a megfelelő kommunikáció hiánya is, hisz századunkban többet kommunikálunk a gépekkel, mint embertársainkkal.

Konwitschny elmondta: ha időnként szokatlan megoldásokhoz folyamodik is, nem azért teszi, hogy provokálja, sokkolja a nézőket. Hisz Brecht világjavító célzatú színházában, az emberi igazságok felmutatását tartja a legfontosabbnak. Mindig a lényeget keresi, és ha kell, a kevésbé lényegeset kihagyja a darabból. Most például a balettbetétet, a híres polonézt. A grandiózus zenét nem, csak a táncot. Helyette valami mást látunk majd a színpadon, azt azonban, hogy mit, a rendező nem árulta el, hadd legyen meglepetés, mondta.

Konwitschny dicsérte a pozsonyi énekeseket, akik nem csak énekelni, játszani is tudnak. A címszerepet Pavol Remenár alakítja, Tatjánát a nyugat-európai nagy operaházakban is jegyzett orosz szoprán, Natália Usakova. (A tegnapi bemutatóról a jövő héten közlünk részletes beszámolót.)