Csiribí-csiribá

A Quimby Comics nevű bostoni újságról kapták nevüket. Első lemezük 1993-ban jelent meg A Sip Of Story címmel, amely angol nyelvű dalokat tartalmazott. A Gombaszögi Nyári Táborban a zenekar két tagját élményeikről, a készülő albumról, a különleges szigetes fellépésről és a zenekarról írt könyről kérdeztük. Idén másodszor jártok Krasznahorkaváralján. Hogyan emlékeztek vissza a legutóbbi itteni fellépésre?Kiss Tibor: Szerintem nagyon fontos dolog, hogy ez itt egy családias tábor. Szeretjük az ilyen helyeket, szóval abszolút meg vagyunk elégedve, nagy „ereszd el a hajamat”– bulik zajlanak ilyenkor. Idén jön ki az új albumotok, amelyről a Kivándorló Blues című dalt a koncerten is hallhattuk, és a hozzá tartozó videoklip is elkészült már. Mit lehet tudni az albumról?Balanyi Szilárd: Hat dal már nagyjából elkészült, legalábbis már felvettük őket, de a keverés még hátra van. A nyár folyamán kezdtünk el dolgozni a többi dalon, hellyel-közzel sikerült is, amit elterveztünk. Nagyon sok ötletünk van. A terv az, hogy őszre elkészül. Reméljük, az égiek is így akarják...Kiss Tibor: Műhelytitok nincs, igazság szerint nagyon nehéz bármit is ígérni. Ez a lemez gyakorlatilag elkészülhetett volna már, de az utóbbi hetekben szinte minden próbánk elmaradt, mivel vagy gyereke született valakinek, vagy valaki eltörte a kislábujját, vagy a a lábát csípte meg egy bogár... Vannak ilyen váratlan körülmények, de nem az a lényeg, hogy siessünk vele. A szellemi tőke gyakorlatilag egyben van, a dalokból is teljesen kész van már néhány, szóval idén mindenképpen megjelenik a lemez. Ha még 30 gyerek születik, és az összes kezünk-lábunk eltörik, akkor is. Augusztus 6-án, a Sziget fesztivál nulladik napján egy hatalmas show-val készültök Quimby Csodaországban címmel. Mit lehet erről tudni?Balanyi Szilárd: Csiribí-csiribá!Kiss Tibor: Mindenképpen igyekszünk majd elvarázsoljni az egész Szigetet. Ez nem csak egy sima koncert lesz, hanem az egész nap úgy zajlik majd, ahogy mi megálmodtuk. Rajtunk kívül még ott lesz a Muzsikás együttes, amely 40. születésnapját ünnepli egy másik színpadon, rengeteg vendéggel. Mi is beleszólhattunk az események tervezésbe, vendégelőadókat, zenekarokat hívhattunk, gyakorlatilag mi raktuk össze a programot. Lesznek külföldi zenészek, slam-poetry, színészek, költők, írók, akrobaták, showmanek, a közönséget „molesztáló” jelmezes figurák. Megpróbáljuk feleleveneni Tim Burton Alice Csodaországban című filmjének világát. És persze lesz egy nagy koncert, a megszokottnál is látványosabb vizuális elemekkel. Kinek az álma volt ez a produkció?Kiss Tibor: Tulajdonképpen közösen szültük meg a szervezőkkel, mert mindenképpen szerettünk volna valami látványosat produkálni. Hogy ne csak egy sima koncert legyen, hanem egy kis körítést is prezentáljunk hozzá. Karneváli kavalkádot, sajátos hangulatot. Ennek nincs semmi komoly apropója, nem vagyunk 60 évesek, nem tervezzük a feloszlást. Egyszerűen csak szerettünk volna mellé rakni valami izgalmas dolgot, hogy ez egy olyan történet legyen, hogyha valaki eljön, azt tudja mondani, hogy „Jaj! Hol vagyok? De jó, hogy itt vagyok!” Szóval mágikus hatásra törekszünk. A koncert napján jelenik meg a Quimby című könyv, amely a zenekar elmúlt 22 évének történetét írja le. Mesélnétek erről?Balanyi Szilárd: Lesz benne egy csomó felettébb érdekes dolog. Például sok olyan információ, amit én eddig nem is tudtam a többiekről. Jókat nevettem, amikor olvastam, szóval szerintem szórakoztató a könyv. A keretet egy érdekes, fantazmagórikus történet adja. Vannak benne interjúk a tagokkal, és rengeteg fotó…Kiss Tibor: Ez a könyv olyan, mint egy szépirodalmi mű. A zenekarokról szóló könyvekben általában van egy száraz történet arról, hogy hogyan alakult meg az együttes, hogyan fejlődtek a a dolgok, satöbbi. Ez a könyv azonban úgy lett megírva, mint egy regény. Mintha a szerzők is ott lettek volna minden egyes buliban, kalandban. Ezt egészítik ki a fotók, amelyek többsége eddig még sehol sem jelent meg. Bodnár Eszter