Egy színházi love story és más semmi Goda Krisztina első játékfilmje, de az utóbbi évek, vagy inkább évtizedek egyik legeredetibb, legszellemesebb és legbájosabb magyar vígjátéka.
Csak szex, de nagyon nívós
Tehát adott egy színházi társulat. Rendezővel, asszisztenssel, dramaturggal és súgóval, jó néhány színésszel. A rendező egy öntelt hólyag. Bizonyos helyzetekben könnyen befolyásolható, máskor meg makacs, mint az öszvér. A színészek is áttetsző karakterek. A férfiak csak látszólag kemények, a nők nem mindig olvadékonyak. A jó szerepért azonban ölre mennek. Rendezői ölre, ahol csordul is, csöppen is. Mint minden társulatnak, ennek is van „nagy étvágyú” sztárja, csípőből tüzelő (vörös) démona (Dobó Kata), mellette pedig a vészhelyzetben azonnal tettre (és szerepre) kész ifjú komika, aki hol zabálnivalóan tündi-bündi, hol megejtően csúnyácska. Az amorozó született nőfaló. Igazi trendi csávó. A szövegtanulással ugyan hadilábon áll, de ha az ágyékába szalad a vér, nem téveszt. Tudja, mit kell mondania. Még arra is hatással van, aki sokáig csak froclizza.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Először ismerjük meg Dórát, a dramaturgot. Harminchárom éves. Irgalmatlanul csinos, de nem kérkedik vele. Értelmiségi, de nem kékharisnya. A színház már őt is megfertőzte: érzéki vonalon rutinos játékos. A film elején olyan csábos mozdulatokkal hódít szerelme (vőlegénye) irodájában, akár egy újkori Salome. Aztán kiderül: minden hiába. Ez a pasi (Rátóti Zoltán) sem egy tiszta képlet. Felesége és gyereke van. De még mielőtt az asszonyka berontana, Dóra az ablakon, illetve az erkélyen távozik. Egy szál bugyiban. Frankó kis nő. Nem az a szédülős fajta. Bátor, mint egy hegymászó. A másik erkélyen a „mámorozó”. Illemtudóan a kezét nyújtja, átemeli, beengedi, ingjét adja neki. Közben jóízűen somolyog. Sejti, mi történt.
Ennyit Dóra entrée-járól. A pasikról pedig csak annyit, hogy egy (rövid) időre elege lesz belőlük. Nem kell már vőlegény, lemond a házasságról, és szeretőre sem vágyik. Legalábbis azt hiszi. Egyvalamiről azonban továbbra sem tud lemondani. Gyereket akar. Csak nem hagyományos úton. Donortól. Megy is a spermabankba, mert komolyan gondolja. A felhozatal azonban egyszerűen hervasztó. Legjobb barátnője, a dögös vörös tanácsára hirdetést ad fel: „Szexistennő negatív AIDS teszttel rendelkező szexpartnert keres. Jelige: Csak szex és más semmi.” Vagyis elég egy termékeny éjszaka. Folytatás kizárva. De valahogy egy sem igazi.
Dóra már az új darabon dolgozik. ĺr és értelmez, húz, beír és magyaráz. A legtöbbet Tamásnak, aki nemrég „segítő kezet” nyújtott neki az erkély-jelenetben, és most szerződött a társulathoz. Tehetségéről még nem derült ki semmi, meztelen testét azonban már a fél ország ismeri. Reklámfilmben játszott. Plakátarc lett. Magabiztos sztárjelölt. Szexuális teljesítőképességéről híres ifjú titán.
Tamás Valmont szerepére készül. A viszonyok egyre veszedelmesebbek. Zsófi, a társulat „több száz voltos” vampja pihe-puha ágyakban dorombol, s ha elhúzódik a „szeánsz”, kihagyja a próbát. De ott a tettre kész komika (Jordán Adél), aki a beugrás reményében a rendező ölébe is képes beugrani. „Ujjgyakorlatokból” talán jeles, a színpadon csapnivaló. Tamással is akad egy-két baj. Utálja a szöveget, nem találja kellően mainak. A rendező instrukciói sem olyanok, mint amilyeneket elvárna, ráadásul épp a színház bejárata előtt a plakátja egy óriási hirdetőoszlopon. A pénz jól jött a reklámért, a végeredmény azonban feszélyezi egy kicsit, elvégre nagy reményű drámai színész. Dórának azonban megakad a szeme rajta. Ha hosszú távon nem is, egyéjszakás kalandra – donornak – megfelel. Vagy inkább Péter (Seress Zoltán), az előadás zeneszerzője, aki figyelmes és sikeres, de főképp: agglegény. Aztán ott van Ali, a kedves török szakács, aki lehengerlően dürrög és burrog, s mint tudjuk: „török fiú szeretni mádzsár lány”.
Dórának már csak döntenie kell. Tamás, Péter vagy Ali? Az óra ketyeg, és nagyon kell a gyerek.
Nagyon kell az ilyen flottul megírt, a sorok közt keserédes, végeredményben azonban egyértelműen víg játék is. Hibátlan darab. Minden komponense tökéletes. Remek a forgatókönyv, hitelesek a karakterek, friss a humora, pergő a ritmusa, nagyszerű a képi világa (operatőr Gulyás Buda). Goda Krisztina Londonban tanult filmrendezést, Los Angelesben forgatókönyvírást, ez az első játékfilmje. A másodikat, egy 56-os történetet, most, a közeli hetekben kezdi el forgatni. De nemcsak írni és rendezni tud: szerepeket is kiválóan oszt. Schell Judit szikrázóan és érzékien játszik, minden rezzenése hiteles. S bár feltűnt már párszor a mozivásznon, nagy alakításra most kapott először lehetőséget. Ki is használta. Annyira jó a filmben, hogy nem sokkal az idei Magyar Filmszemle előtt a legjobb női alakítás díját kapta a filmkritikusoktól. A szemlén újabb elismeréseket gyűjtött a film. Goda Krisztina, Heller Gábor és Divinyi Réka forgatókönyvírói-díjat kaptak, Csányi Sándor pedig, aki vonzereje mellett finom humorát is kamatoztatni tudta, a legjobb férfialakítás díját nyerte el. (Nem a Rokonokkal és nem Az igazi Mikulással, noha Szabó István és Gárdos Péter alkotásában is pontosan építkezik és hús-vér figurát játszik.) Nagyjelenete a filmnek, ahogy szökési útvonalat biztosítva a szemét legelteti és a nyálát csorgatja Schell testi bájain. Vagy amikor azt hiszi, csak donorként kellett a nőnek. Férfias büszkeségében érzi megalázva magát, hiúsága nehezen viseli az efféle „merényletet”. Dobó Kata túl az Óperencián színésznővé érett. A miniszter félrelép című kasszasikerben vagy a csúfosan megbukott Európa expresszben inkább csak attraktív szépségét vihette vásárra, itt és most: teljes értékű alakítást nyújt. Érzéki és érzékeny. A kiszámíthatatlan színésznő szerepében a félretett vagy eldobott cicababa kínjait is árnyaltan megrajzolja. Czapkó Antal a kebabos Ali szerepében, Jordán Adél a tettre és szexre, de főleg cuppanós szextettre kész butácska naiva alakjában brillíroz. Rég szórakoztam ilyen felszabadultan, ennyire könnyű szívvel magyar filmen, mint most Goda Krisztina színjelesén. A Csak szex és más semmi iskolapéldája lehet a nívós komédiázásnak. Kedves, hiteles, szeretni való emberi történet.
Na, és a vége, a legvége! Szívszorítóan gyönyörű pillanat, amikor... már majdnem, de aztán mégsem!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.