Csak egyetlen percre torpant meg

A darabot Hargitai Iván rendezte. Egészen addig, míg a határt le nem zárták. Attól a naptól fogva sem ő, sem az előadás két budapesti szereplője és további munkatársai nem dolgozhattak a Komáromi Jókai Színházban. Hogy mikor áll fel újra a csapat, egyelőre nem is sejtik.
„Szabadúszó színészként hirtelen megrettentem. Egy vissza-visszatérő rémálom jutott az eszembe, hogy állok a színpadon, és nincs közönség. Üres a nézőtér. Döbbenetes érzés volt, hogy az élet ilyen furcsa helyzet elé állított bennünket. Mit tehet ilyenkor a színész? Az író írhat, a szobrász folytathatja a munkát a műtermében, a festő zavartalanul festheti a képét, de mit tehet egy színész szerep és közönség nélkül? Egy percre ugyan megtorpantam én is, de elég kemény nő vagyok. Az időt nem ereszthetem ki a kezemből. Nem sokáig teketóriáztam, hogy mi lesz. Nem nyalogattam a sebeimet, és nem fohászkodhattam, hogy Uramisten, segíts meg, kérlek! Gyorsan fel kellett találnom magam.”
És már sorolja is, mivel tudja lekötni magát váratlanul kapott szabadságában.
„Hatalmas könyvtárunk, rengeteg filmünk van, zenét is hallgathatok. Hirtelen annyi mindennel akartam lekötni magam, hogy a fele is sok volt. Örömmel töltött el az érzés, hogy most annyi mindenre lesz időm. Töltekezni akarok. Terveim vannak. Daniela Kapitánová regénye, a Könyv a temetőről után Ladislav Fuks kultikus művét, A hullaégetőt szeretném hangoskönyv formájában megszólaltatni. Fel is hívtam Farnbauer Pétert, aki két évvel ezelőtt hangmérnöki tudását és a stúdióját adta Samko Tále történetéhez, hogy jelezzem neki, ha már megkaptuk az anyagi támogatást az újabb hangoskönyvhöz, akkor kezdjük el szépen a munkálatokat. Ebben a helyzetben, amikor csak két-három emberre van szükségünk a felvételhez, bele tudunk vágni. Tehát nem sokáig búslakodtam a kialakult helyzet miatt. A kedvemet ez sem szegte.”
Hogy hol és mikor találkozott Ladislav Fuks hősével, Kopfrkingl úrral, a példás cseh hazafival, a családjáért küzdő, mindenre elszánt fasisztával, a prágai krematórium dolgozójával, az „új rend” lelkes hívével? Egy magyarországi színház raktárában.
„Debrecenben vendégeskedtünk az Énekes madárral, Vidnyászky Attila komáromi rendezésével. Gyermekét váró kolléganőm szerepébe ugrottam be, és így utaztam az egyhetes vendégjátékra. Sétálgattam, nézelődtem a városban, s mielőtt eluntam volna magamat, szóltak a kellékesek, hogy ott az a sok könyv a színfalak mögött, nyugodtan válogassunk közülük. S akkor akadt a kezembe Ladislav Fuks regénye. Elkezdtem olvasni, és már nem tudtam letenni. Ez még jóval azelőtt történt, hogy találkoztam és forgathattam Juraj Herzcel, aki 1969-ben filmre vitte a regényt. 
A könyv igazi mestermű, de rendkívüli alkotás a film is. Atyaúristen, micsoda élmény volt! Aztán megismerkedtem Herz úrral, szerepet adott a róla szóló Szlovákia 2.0 című filmben, amely az életének egy vékonyka szeletét mutatja be, és én az egykori tanítónője lehetek a történetben. Késmárkon forgattunk, ahol a rendező az ifjúságát élte, és ott, a felvételek szünetében mesélt nekem Fuksról és Rudolf Hrušínskyról, aki Kopfrkingl urat játssza a filmben. Nagyon nem szeretem ezt a szót, mégis kimondom: ez a regény sajnos ma is aktuális. Ezért szeretném feltámasztani, lefújni róla az elmúlt évtizedek alatt rárakodott port, és a filmet is szeretném ezzel visszahozni a köztudatba Ladislav Fuks, Rudolf Hrušínsky és Juraj Herz iránt érzett tiszteletemmel.”
A regénynek már Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon is született színpadi változata. A címszerepet mindig férfi játssza. Budapesten Gálvölgyi János. Színésznő még sosem öltötte magára ezt a szerepet.
„Samko Tále után Kopfrkingl úr nagyobb kihívás számomra, bár játszottam már férfiszerepet színpadon. A polgármestert Ibsen drámájában, A nép ellenségében. Egy hangoskönyv esetében, úgy vélem, nem olyan fontos, hogy férfi vagy nő veszi kezébe a regényt.”
Krematóriumi jelentben láthatjuk majd Prikler Mátyás készülő filmjében, A hatalomban is. Egy politikai potentátoknak szervezett gömöri rendezvényen veszíti el az életét a filmbeli fia, őt búcsúztatják a férjével, akit Mokos Attila játszik. 
„Sokféle helyszínen álltam már kamera előtt, de krematóriumban most először. Nagyon nehéz volt az a nap. Délelőtt még a patológián folytak a felvételek, délután és egészen az estébe nyúlva a pozsonyi krematóriumban. Érzelmileg is megviselt mindez. Mondtam is Attilának, hogy nekünk valami hasonlót kell megélnünk, mint azoknak a szülőknek, akik tavaly ősszel Nyitra közelében egy buszbalesetben veszítették el a gyermeküket. A mi fiunkat a filmben egy vadászaton lövik le. Egy szülő számára szörnyű pillanat, amikor közlik vele a hírt, hogy a fia már sosem megy haza. Ezt lehetetlen lélekben feldolgozni. És megjeleníteni sem könnyű. Le kell szűkíteni a koncentrációmat, a külvilágot teljesen ki kell zárnom, nagyon rossz, ha valaki suttog mögöttem. Vagy belépni a boncterembe, ahol felnyitják a fekete zsákot, s megmutatják a halott fiamat. Végig nagyon nehéz jeleneteink voltak Attilával. Minden a fiunk körül forgott. Egymást hibáztatjuk a halála miatt. 
A krematóriumi epizód bizonyos szempontból már elviselhetőbb volt, mivel a két jelenet közötti átállásban Molnár Xénia kolléganőnk képes volt felvidítani mindkettőnket.”
Hogy miképpen éli meg a koronavírus miatti bezártságot gimnáziumi tanár férjével Bandor Éva? Nem, nem kap tőle „leckéket”. Mint mondja: nagyon jól megvannak négy fal között is, kislányuk tanítása nagyobb részt azonban az ő vállán nyugszik.
„Fannival most épp a szlovák ragozást vesszük. Érdekes helyzet. Én is újra tanulom a hatodik osztályosok szlovák nyelvtanát. Most, felnőtt fejjel ismét rá kell jönnöm: nem árt az ismétlés. Jól jön az nekem is, hiszen sok mindent elfelejtettem. Be kell vallanom, hogy bizonyos nyelvtani szabályokat most újra tanulok. Izgalmas napok elé állított bennünket ez a helyzet.”

A szerző a Vasárnap munkatársa