Cowboyok túl a barátságon

Ám most itt van, a Túl a barátságon. Nagyon nagy film. Igazi mozi. Beszippant, magába vonz, belevisz a történetbe. A nagyon is valós, hiteles, élő, előttünk zajló valóságba. Kevés filmnek van ilyen (élet)töltete. Olyan mélysége, amilyen megteremtésére celluloidszalagon Elia Kazan volt képes James Deannel. Trükkök, számítógépes technika, cicoma, sallang, felesleges futamok, festett világ és papírmasé figurák nélkül. Semmi nagyzolás, semmi új nyelvre törekvő elhidegítés-elidegenítés, semmi művészet a művészetért, semmi konstruált esztétika, semmi elszállós bravúrkodás. Mozi van, igazi mélységes: nagyon emberi megközelítés, nagyon emberi mérték. Mély dráma, mély tragikum: már-már az itt és most színpadi hatás elérésével. Igen, olyan élő-tapintható a rendezés, olyan élő a kamerával megelevenített – élőn lélegző – természet-környezet, és olyan előtérben megelevenedők a színészi gesztusok, hogy az ember érzi a kontaktust a tájjal, a történettel, a színészek mimikájával, arcával, lényével. A mélység természetesen Larry McMurtry és Diana Ossana forgatókönyvíróknak is köszönhető, akik E. Annie Proulx novelláját dolgozták át a filmvászonra.

Nem véletlenül jutott eszembe a filmet nézve a fiatalon tragikusan elhunyt színészlegenda: a Túl a barátságon két főszereplője, Jake Gyllenhaal (Jack Twist) és Heath Ledger (Ennis Del Mar) csaknem olyan erővel játszik és hat a vászonról, mint Dean. Minden arcrezdülésük, testmozdulatuk mélyről közvetít üzenetet – alakításukkal nagyot dobnak a filmen. Markáns egyéniségei a fiatal színésznemzedéknek. Épp elárasztották a külföldi magazinok címlapjait. (Jake Gyllenhaalt jelenleg a Bőrnyakúakban is láthatjuk. Érdemes megnézni.)

A hatvanas években indul a sztori, amely arról szól, hogy két kemény fickó, két zárkózott cowboy kapcsolata túl megy a barátságon. Aki egy picit is figyel a filmvilág történéseire, az már kívülről tudja, hogy a Túl a barátságon, vagyis a Brokeback Mountain „két meleg cowboy tragikus románcáról szól”. Annyiszor leírták az idézőjelbe tett mondatot, hogy már rögzült a tudatunkba. Leírták Velencével kapcsolatban, ahonnan elvitte az Arany Oroszlánt. Leírták a Golden Globe-díjjal kapcsolatban, hiszen a legjobb rendező, a legjobb film és a legjobb forgatókönyv kategóriákban inkasszált Arany Glóbuszt. Leírták az Angol Filmakadémia díjával kapcsolatban: az angolok is bearanyozták a filmet. Sokszor leírták az Oscarral kapcsolatba is, hiszen az Amerikai Filmakadémia nyolc kategóriában is jelölte a legnagyobb filmdíjra. Nagy esélyesnek tartják, ezért feltehetően tarol az Oscar-gálán is; a Túl a barátságon ugyanis ilyen „bearanyozott útra” ítéltetett – méltán.

Ang Lee rendező korábban már megszólalt a témában. Az esküvői bankett című 1993-ban forgatott romantikus vígjátéka egy amerikai és egy tajvani fiú szerelmének története.

Kár, hogy nem hagyták meg a film címének – Brokeback Mountain – a magyar sajtóban először megjelent, eredeti fordítását, a Törthátú hegyet, mivelhogy a Törthátú hegy abszolút kifejezi azt a mondanivalót, amiről a film szól. Jacket és Ennist ugyanis a Brokeback Mountain hozza össze – a hegycsúcsra jelentkeznek a nyári idényre munkára, juhpásztorkodásra. Jack a juhokról, Ennis pedig Jackről gondoskodik. Kezdetben alig-alig szólnak egymáshoz, csak a pillantásaikkal fejezik ki egymás iránti rokonszenvüket. A kölcsönös vonzalom egyre erősödik. „Én nem vagyok meleg” – mondja Ennis, amikor Jack először megöleli. „Én sem” – válaszolja Jack, amikor először lesznek egymáséi. „Az egész csak addig tart, amíg itt vagyunk fent a hegyen” – szögezi le Ennis. Ám hiába mennek le a hegyről, hiába nősülnek meg és nemzenek gyermekeket, a szerelem közöttük egy életre szól, mindhalálig tart. Jack könyörög Ennisnek, hogy éljenek párkapcsolatban egy közös ranchon, ám Ennis fél a külvilágtól, nem meri vállalni a szerelmüket. „Miattad végeztem ott, ahol” – mondja Jacknak, amikor már szinte összeroppan az elfojtott szenvedélytől, az eltitkolt vágytól, a szűk családjában, a feleségével és gyermekeivel megélt társas magánytól. Attól, hogy ők ketten nem vállalhatják, nem élhetik nyíltan kapcsolatukat. Ám ebben a kirobbanásszerű vallomásban nem a vád van, hanem a legmélyebb kötődés, a legerősebb szerelem kifejezése. És még valami, az előítéletekkel teli világ megvetése. A világé, amely elválasztja őket, amely tilt egy őszinte érzést. Érzést, amely – bárhogy is ítélkezik a társadalom – van, létezik, kiölhetetlen és elpusztíthatatlan. A férfivé érett Jack és Ennis ezért titokban találkozgatnak, kint a vad és felkavaró természetben. Ott élik titokban testi-lelki szerelmüket.

Ang Lee nagyon tapintatosan, nagyon finoman, nem eltúlozva és nem szenzációként tálalja a férfiszerelmet. Megkérdezve, vajon elmúltak-e azok az idők, amikor rejtőzködnie kellett bárkinek, bármiért.