Bush fél a Holnaputántól?

Méghozzá annyira, hogy a New York Times szerint a NASA márciusban utasította tudósait, hogy ne beszéljenek a Holnaputánról, mert az árthat az elnöknek. A NASA azóta feloldotta a tilalmat, de korántsem csak a szervezet tudósainak túlzott őszinteségétől kell tartani: például alig pár utcányira a Holnapután május 24-i New York-i díszbemutatójának helyszínétől felvonulást tart a MoveOn.org, amelynek ügyvezető igazgatója, Peter Schurman szerint a Holnapután az a „film, amelyet George Bush nem szeretné, ha megnéznének az emberek”.

A rendezvény egyik szónoka Al Gore volt alelnök lesz, aki máris kijelentette: „A Holnapután kitűnő lehetőséget kínál arra, hogy beszéljünk az éghajlatváltozás tudományos realitásairól. Milliók kérdezik majd a film után: „Tényleg megtörténhet ez?“, és nekünk felelnünk kell erre a kérdésre.”

A katasztrófa olyan formában, ahogy azt Roland Emmerich filmje bemutatja, a tudósok egybehangzó véleménye szerint természetesen nem történhet meg, hiszen az Északi-sark jégpáncéljának olvadása nem egyik napról a másikra, hanem hosszú évek alatt eredményezhet jelentős lehűlést, „új jégkorszakot” Európában és Észak-Amerikában, a globális felmelegedés azonban valós probléma, ezért a MoveOn.org a felvonulás mellett azt tervezi, hogy a Holnaputánt játszó mozikban szórólapot osztogat majd, amely szintén amellett érvel, hogy a felmelegedés valódi veszély. Hogy minderről George W. Bush se feledkezzen el, a MoveOn.org arra kéri a mozilátogatókat, hogy küldjenek e-mailt az elnöknek, illetve a kongresszusnak, és sürgessék az olyan törvények elfogadását, amelyek az üvegházhatást kiváltó gázok emissziójának csökkentését írják elő.

Más szervezetek szintén megragadják az alkalmat, hogy a Holnapután apropóján erőteljes kampányba kezdjenek: az alternatív energiaforrások használatát propagáló Energy Futures Coalition például tájékoztatócsomagokat küld majd a sajtónak. A kampány egyik résztvevője, Dan Shrag harvardi professzor eleinte nem akart bekapcsolódni a munkába, mert az előzetesek alapján annyira tudománytalannak látta a Holnaputánt, hogy úgy vélte, a film inkább csak ártani fog a klímaváltozásról folytatott vitának, ám rájött, a vásznon pergő képek talán elérhetik azt, ami neki és kollégáinak tíz év alatt sem sikerült: az emberek végre talán kinyitják a szemüket. (cm)