Bujálókendő, kacamajka, tutyi

Higgyünk-e egy számítógépből váratlanul kicsusszanó mágikus térkép utasításainak? Vége lesz-e egyszer a nyafimaffia sorozatos rémtetteinek? (Ők szerelik bele az üzleti játékokba a csábítást.) Kedveli-e minden gyerek a gyermekszépségversenyt? Meghiúsíthat egy csöndre kárhoztatott, „lehalkított” gyerek egy harsány rockkoncertet, főként ha az énekesek a technikai háttér nélkül elvesztik önmagukat? Milyen titkokat rejt, és milyen küldetésre képez ki a fátyolpalota? Mire való a bujálókendő, a kacamajka és a tutyi? Már a fenti kérdéskavalkádból is világosan látszik, N. Tóth Anikó új könyve fordulatokban bővelkedő mesés kalandregény.

Olvasmányainkból, filmekből, sőt operákból is tudjuk, hogy a tükör mágikus világokat nyit meg, az ismeretlenbe vezet: a mesék világába vagy épp a túl-, illetve alvilágba. N. Tóth Anikó új mesekönyvében a tükör strukturáló elemmé válik, ugyanakkor a gyermeki én kettős létuniverzumát is megjeleníti, sőt saját, boszorkányos grammatikájú tükörnyelvet is teremt. A meseregény gyakorlatilag egy Ani és egy Ina nevű lány történeteit mondja el: ám ők valójában egymásból vannak, egymás megismerése lévén válnak egésszé, miközben a szürke realitásba beköltözik a mese. A megkapóan szellemes és jó arányérzékkel megírt könyv azonban nemcsak gyerekek számára örömteli olvasmány: mint minden valamire való gyerekkönyv, sokat elárul a felnőttek világáról is.

A szerző mintha a botorul gyerekesnek tartott fantázia felnőttkori törvényszerű (?) elhalásának tragédiáját is beleoltaná a fogyasztói társadalom fergeteges, korántsem didaktikus kritikájába. Anit egy számítógépből előkerült rejtélyes üzenet vezeti útján az ismeretlen én felfedezése során, a mesevilágban nevelkedő Inát egy mobiltelefon. Felettébb szórakoztató kivált Ani kalandjainak jellegzetes megformálása: folyamatosan reflektál a felnőttek világára: ez azonban nem válik feltétlenül az egyoldalú szembenállás retorikájának áldozatául. Zsanna néni kettős lényének felfedezése vagy Uzor rejtélye biztosítja az átjárhatóságot. A tárgyi világ megszemélyesülése (a repülő és beszélő villamos, a roncstelep gépei stb.) alaposan kitágítják a fantázia univerzumát.

A meseregény nyelve kiegyensúlyozottan szellemes, N. Tóth Anikó vérbeli meseíró (a közismert weöresi poétikus recept alapján pontosan tudja, mennyi türelem, szeretet vagy komolyság kell hozzá): egy-egy jelenséget a lehető legtöbb érzéket bevonva tapasztaltat meg, a nyelv archaikus rétegeit vagy a családi szférából átemelt magánhasználatú szavakat misztikus jelentésekkel tudja feltölteni, s különösen izgalmas a kreatív és humoros félreértések jelenléte, s azoknak a mechanizmusoknak a kiaknázása, melyek a gyerek nyelvtanulási jellegzetességeit tükrözik.

Találékony szépsége a könyvnek az is, hogy a mese a mesében effektusaival is él, illetve a mesélés csodás erejét (ugyan ki merne kételkedni ebben?) is tárgyává teszi. A beszélő villamos és Ani megszabadulása is a meséknek köszönhető, de Ina szökésében is nagy szerepet játszik a történetmesélés. Ez az önreflexív visszacsatolás alaposan tarkítja az elbeszélési technikákat.

Kétségtelen, Ina történeteiben ott lakozik Harry Potter világának szelleme is, de korántsem hatalmasodik el rajta.

N. Tóth Anikó könyve biztos kézzel, pazar és következetes nyelven megírt munka, a maga műfajában elsőrangú szöveg, melynek szépségeit kiemeli a könyv rendkívülisége is, mely Csanda Máté és Németh Ilona, illetve Hrapka Tibor és a Kalligram Kiadó közös érdeme.

(N. Tóth Anikó: Tükörkönyv. Kalligram, 2008.)