Budapestről indult a világba

A Henkel Slovensko Slovensku művészeti projektnek köszönhetően 2014. január 19-éig látható Jozef Bajus Távoli hívások című kiállítása a Mirbach-palota második és harmadik emeletén. E művészeti projektet tizennégy esztendeje indították, azzal a céllal, hogy évente, az őszi-téli hónapokban olyan művészek munkáit mutassák be a Pozsonyi Városi Galériában, akik Szlovákiából származtak el, és külföldön szereztek hírnevet. A Távoli hívások az Amerikában élő képzőművész eddigi életművéből ad áttekintést. Az anyag azzal a kilenc darabból álló sorozattal kezdődik, amellyel 1988-ban elnyerte a Budapesti Textiltriennále díját. E díj – mint a kiállítás sajtótájékoztatóján Jozef Bajus elmondta – utat nyitott számára a világba. A budapesti elismerésnek köszönhetően több külföldi szimpóziumra és kiállításra kapott meghívást. A pozsonyi tárlat második darabja pedig az a műtárgy-együttes, amelyet a következő budapesti triennáléra készített. Ezek a korai művek dekoratív papírmozaikok és térbeli idomok, amelyekből aztán kinőtt két évtized munkássága. A művész későbbi alkotásai mély gondolatokat fogalmaznak meg. Globális témákra, környezetvédelmi, szociális és politikai visszásságokra-kérdésekre, háborúkra, fegyveres konfliktusokra reagálnak. A tárlat anyaga – a globalitással együtt – mégsem elvonatkoztatott a mélyen emberi tartománytól. Ellenkezőleg. Jozef Bajus munkásságában, különösen néhány alkotásában nagyon sok a bensőséges, személyi vonatkozás. Meditatív papírképeket, ahogy ő mondja, imákat, papírrácsos fohászokat formált meg rákbetegségben tavaly elhunyt felesége emlékére. Viszszájukra fordított szabásminta-képeket alkotott édesapjával. Az együttalkotás részben főhajtás szabómester édesapja előtt. Ugyanakkor az együtt teremtett mű jelképezi a tudás átadását a szülő, s továbbvitelét az utód által. Jozef Bajus számára fontos a család, a rokoni kapcsolatok, a barátok tisztelete. De ugyanolyan fontos a tudás tisztelete. Kiselejtezett könyveket „hasznosított” úgy, hogy papírművészeti tárgyakká alakította át őket – ezekből is látható sorozat a tárlaton. Nem kevésbé fontos számára a hagyomány és a gyökerek tisztelete. Egy sorozattal kivándorolt ősei szlovákiai szülőhelyét idézi meg.Kuriózumot is kínál a kiállítás. Egy itt, Pozsonyban készült, helyspecifikus installációt, mely a Mirbach-palota második emeletén kezdődik, átsző két kiállítóhelyiséget, s a galéria nemrég rekonstruált harmadik emeletén – a padlástérben – bontakozik ki teljességében. Innen, mintegy virtuális kiterjedéssel, kilép a városba, és megy tovább, behálózza a világot. A padlástér gerendaszerkezetét átszövő csőrendszerből megépített hang-térinstalláció ugyanis időtlen és végtelen életuniverzumunkat ábrázolja. A művész hangsúlyossá tesz benne egy korunkat jellemző szakaszt, amely a fogyasztói társadalomnak állít tükröt. A mű hangeffektusaival Pozsony hangjait idézi, a városban rögzített hangok-zajok montázsával. A hangkíséret egyik részlete, a művész születendő unokájának szívhangja. „Azt is kifejezi ez az installáció – magyarázta alkotója –, hogy bonyolult rendszerű életuniverzumunk titokzatos és kiszámíthatatlan. Évekkel ezelőtt elképzelni is nehezen tudtuk volna, hogy egyszer majd alkalmas műszerekkel a még meg nem született élet hangját is képesek leszünk meghallani.” Meditatív, elgondolkoztató, mély érzésű emberi üzeneteket hordozó alkotásokat láthat a közönség Jozef Bajus mérhetetlenül kreatív alkotómunkával és általa kikísérletezett, vegyes technikákkal teremtett műtárgyain.