Brigitte Bardot leghíresebb filmjei

Párizsban, jómódú családban született, apja iparmágnás volt, anyja háziasszony. Szigorú nevelésben részesült, de járhatott balettórákra – szülei azt remélték, hogy hivatásos táncosnő lesz. Végül szöges ellentétben a szigorú nevelési elvekkel – vagy épp azok hatására – személyes életét és az általa megformált karakterek döntő többségét a hedonista életmód jellemezte.

A filozófus Simone de Beauvoir 1959-ben írta meg Brigitte Bardot, avagy a Lolita-szindróma című esszéjét, amelyben „a női történelem mozgatórugójaként” jellemezte a színésznőt, és Franciaország legfelszabadultabb nőjének nevezte.

Bardot 47 filmben és számos musicalben játszott, több mint 60 dalt rögzített. 1973-ban vonult vissza a szórakoztatóipartól, szeretett volna, szavaival élve, „elegánsan kiszállni.” Mindössze 39 éves volt ekkor. Visszavonulását követően állatjogi aktivista lett, és létrehozta a Brigitte Bardot Alapítványt. Szókimondó személyiség, híresek az állatvédelemről szóló beszédei.

És Isten megteremté a nőt (1956)

Ez volt az a film, amely nemzetközi sztárt csinált az akkor 22 éves színésznőből. A rendezést Bardot első férje, Roger Vadim jegyzi. A 15 éves Brigitte egy színészválogatáson találkozott Vadimmal, s bár ő volt az, aki később értesítette, hogy nem kapta meg a szerepet, egymásba szerettek. Bardot szülei hevesen ellenezték kapcsolatukat, apja egy este bejelentette neki, hogy vonatjegyet vett neki másnapra, Angliában fogja folytatni tanulmányait. A szerelemből mégis frigy lett, Vadim és Bardot pedig  1957-es válásukat követően is hosszú éveken át dolgoztak együtt.

Az És Isten megteremté a nőt a festői francia Riviérán játszódik, főszereplője Juliette, a szabad szellemű és érzéki fiatal nő, akinek gátlástalan természete megzavarja a lakosok nyugodt életét. Bardot alakítása a színésznő ikonikus státuszának kezdetét jelentette.

Egy párizsi nő (1957)

Ebben a romantikus vígjátékban Bardot komikus-erotikus személyiségét tökéletesítette. A francia elnök lányát formálja meg, akinek rosszra fordul a házassága, ezért úgy dönt, hogy mindent hátrahagyva a francia Riviérára költözik, hogy új életet kezdjen, és ahol megismerkedik egy bájos herceggel.

A vígjáték óriási siker volt, és azt is ékesen bizonyította, hogy Bardot a modern  francia nő eszményévé vált – külsejét, ruháit és viselkedését tömegesen kezdték utánozni. A rendezői széket Michel Boisrond foglalta el.

Igazság (1960)

Egy bírósági dráma, melyet Henri-Georges Clouzot rendezett, és amely az igazság, az igazságszolgáltatás és a társadalmi elvárások témáját járja körül. Bardot ebben a filmben mutatta meg, hogy összetett és drámai szerepeket is képes megoldani. Dominique Marceau szerepében egy olyan nőt alakít, aki szeretője meggyilkolásáért áll bíróság elé.

Clouzot jellegzetes noir stílusában készült filmje a nő pártján áll, akinek karaktere túlmutat a személyes indítékokon: a francia patriarchális berendezkedés ellen tanúskodik. A film elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Golden Globe-ot.

Magánélet (1962)

Louis Malle rendezése nem volt nagy kasszasiker, ez a romantikus dráma leginkább azért emlékezetes, mert az egyetlen film, melyben Marcello Mastroianni tűnik fel Bardot filmpartnereként.

Bardot egy fiatal modell-színésznőt alakít, aki világhírű sztárrá válik, majd az összeomlás szélére kerül – végül beleszeret a Mastroianni által megformált Fabióba. Az olasz filmsztár egyébként szintén szeptember 28-án született, és pontosan tíz évvel volt idősebb Bardot-tól: idén ezen a napon lenne százéves.

A megvetés (1963)

A francia újhullám legendája, Jean-Luc Godard rendezésében készült film főszerepében Bardot egy ambiciózus drámaíró és rendező feleségét alakítja. Egy női – a korszak közönsége számára meghatározó – fejlődéstörténet áll a film középpontjában. Anyagi jólétük ellenére Camille rá kell, hogy döbbenjen, férje nem boldog, sőt a siker érdekében még feleségét is beáldozná. Camille úgy dönt, elhagyja férjét, csakhogy nem sokkal később meghal autóbalesetben.

Az alkotás már csak azért is film-történeti jelentőségű, mivel Godard és Bardot találkozásáról van szó. Bár együttműködésük a forgatáson nem volt idilli, az eredmény vitathatatlanul mindkettejük egyik legfontosabb filmje.