Boldog, hogy visszakanyarodott a pályára

Örkény István Tóték című tragikomédiájában Mariskaként lesi a családot „megszálló” Őrnagy minden óhaját, miközben navigálja engedelmes férjét és közös kincsüket, Ágikát. Ezért a szerepért megérte visszakanyarodni a pályára, osztja véleményemet a gazdag színészi eszköztárát minden alakításában érvényesíteni tudó Molnár Xénia.

„Gyakran kérdezik tőlem, hogy eddigi szerepeim közül melyik áll hozzám a legközelebb. Évekig azt mondtam: az Ibusár Sárbogárdi Jolánja. Az mindenképpen mérföldkő a pályámon. Annak rengeteget köszönhetek. Még a szerző, Parti Nagy Lajos barátságát is. Imádtam a figurát, jó volt a rendezés. Egy idő után aztán párja lett a szívemben a darabnak. Spiró György komédiája, a Prah. Azt a mai napig nagyon szeretem játszani. Azért is, mert a színpadi partneremhez, Mokos Attilához már-már testvéri kapcsolat fűz, és a díszlet megengedi, hogy kisebb helyekre is el tudjuk vinni az előadást. Mostanra pedig meglett a nagy trió. Az Ibusár és a Prah mellett szorosan ott áll a Tóték. Ez a darab is belopta magát a szívembe.”

Hogy minek az eredménye ez? „Először is nagyon élveztem a próbafolyamatot. Azt a hat hetet Béres Attilával, a darab rendezőjével. Örülök, hogy megismerhettem őt. Egy évi főiskolai tanulmánnyal egyenlő, amit tőle tanultam. Aztán… éreztem a csapatszellemet. Hogy mindenki egyért, egy mindenkiért. Nem mellékes szempont az sem, hogy az orosz–ukrán háború miatt mennyire időszerű a darab. Hogy egy községi tűzoltó tiszta házába megérkezik az orosz frontról a fia parancsnoka, aki idilli körülmények között szeretné kipihenni a háború megpróbáltatásait. S mindeközben terrorizálja az egész famíliát. Közeledett a nyár, amikor tavaly elkezdtük próbálni a darabot. Mindent megbeszéltünk egymás közt, és büszkén mondom, hogy egész idő alatt zökkenőmentesen dolgoztunk. Közelebb kerültem a kollégáimhoz, mélyebbé vált a kapcsolatunk. Boldoggá tesz, hogy pár év kihagyás után ismét velük játszhatok, újra megtapasztalhattam köztük azt a színpadi biztonságérzetet, amit már rég nem éreztem. Lassan a harmincadik előadásnál tartunk, ami egyértelmű jele a közönségsikernek. Egyébként erről írtam a diplomamunkámat annak idején. A publikumról, hiszen nekik játszunk. A Tótékat egyformán szeretik a felső tagozatos diákok, a középiskolások és a felnőttek.”

Tavaly szeptemberben Budapesten, a József Attila Színházban vendégszerepelt a társulat a Tótékkal, és a siker ott sem maradt el. „Ez volt a hab a tortán. Épp a fiam születésnapján játszottuk a darabot, és a nézők között ott ült Örkény István özvegye, Radnóti Zsuzsa, a Kossuth-díjas dramaturg. Ma is érzem az ölelését. Mindenkinek elmondta az előadás után, hogy mennyire boldoggá tettük őt. Csokrot kaptam tőle, benne egy kártyalappal, és elismerő szavakkal. Mindannyiunkat meghatottak a szavai.”

Nem kisebb lelkesedéssel beszél a Molnár Csaba rendezésében készülő nyolcrészes Pressburg című sorozatról, amelyben Csuja Imre oldalán a főszereplő fiú édesanyját alakítja. „Hetényen ért utol a lehetőség. Ha több napra elutazik a fiam édesapja, akkor Komáromból én járok hozzá etetni az állatokat. Akkor Kassára ment az édesanyjához, és amíg az udvarban bóklásztam, megtanultam két jelenet szövegét, és a filmbeli fiamat alakító Matusek Attilával a konyhában készítettük el a kért videófelvételt. Történt mindez valamikor délután, este hatkor pedig már jött az üzenet Csabától, hogy mindenkinek tetszettél, üdv a csapatban!”

Ezzel is egy régi vágya teljesült. Molnár Csaba neve ugyanis ott szerepelt a bakancslistáján.

„Ismét egy remek rendezővel dolgozhattam, és a stáb is nagyszerű volt. Cipriani szerepében Matusek Attila a Tótékban is ott van a közelemben, de a férjemet alakító Csuja Imrével most találkoztam először. Mi a történet elején jelenünk meg, amikor a család az apa hibájából minden vagyonát elveszíti. Onnantól fogva pedig merő kínlódás az életük. Közel áll hozzám a szerep, hiszen nekem is van egy fiam, Adorján, aki lassan tizennyolc éves, és nagyon szoros a kapcsolatunk. A borsó és a héja. A sorozatban Attilával vagyunk hasonlóan összenőve. De ugyanígy érez az apja iránt is. Összetartó család vagyunk. Óriási szerencsém, hogy magánemberként is elmondhatom ugyanezt. Ragyolcon élő édesapámmal, de a húgommal is elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. Adorján sem szakad le rólam. Most éppen A walesi bárdokat nyomja ezerrel. Nagyon szereti a költészetet. Egy Petőfi-verssel a kerületi versenyig jutott el. A színházért is rajong, de nem jobban, mint a fociért. Szenvedélyes futballista. Tíz éve kapus, felnőttcsapatban is védett már. Most fog átigazolni magyar Komáromba. A zene is közel áll hozzá. Jó kiállású fiú, ember lesz a talpán, becsületes ember. A Tótékban is a fiamért küzdök, mint a Pressburgban, ahol érte szállok harcba, érte gondolkodom, érte cselekszem.”

Csuja Imre vendégeskedett már a Jókai Színházban. Martin McDonagh Macskabaj című darabjában. Molnár Xénia akkor nem találkozott vele.

„Mindent megkapok a sorstól, amire vágyom, csak egy kis késéssel. Türelemre tanít az élet, a Jóisten. Már rájöttem. Csuja Imre nagyon megdobogtatta a szívemet. Sokat beszélgettünk forgatás közben. A pályájáról, a szerepeiről, az unokáiról. Nagy élmény volt vele játszani. Csodás színész. A kisujjában a szakma. Családi jeleneteink vannak a filmben. Pozsonyba megy dolgozni a fiunk, hogy megoldja az anyagi helyzetünket. Hogy ne kelljen a végrehajtótól rettegni. Májusban lesz még két-három forgatási napom, szeptemberben pedig, a tervek szerint, már a tévében a sorozat.”

Jó passzban van, nincs oka panaszra. Pozitív beállítottságú ember lévén mindig annak örül, ami van.

„Ha a negyedét kaptam volna mindannak, ami most örömmel tölt el, akkor is elégedett lennék. A beszé- lő köntösben játszott özvegy Fábián Pálnénak is van hozadéka. A Tóték Mariskájával együtt ezért szavazta meg nekem a társulat a Ferenczy Anna-díjat. Úgyhogy köszönöm, jól vagyok.”

A szerző a Vasárnap munkatársa