Bohóckodás mariskafüstben

Ha létezne még az a fajta régi mozi, amelynek haldoklásáról Giuseppe Tornatore olasz rendező festett szívszorító képet Oscar-díjas alkotásában, a Cinema Paradisóban, és egy olyan vetítőteremben néztem volna végig a Vakáció Provence-ban című vígjátékot, azt hihettem volna: a gépész elrontott valamit. Összekeverte a film tekercseit, rossz sorrendben fűzte be a szalagokat, kihagyott egy-egy filmtárolódobozt, mi, nézők pedig tévedése következményeképpen végigszenvedtünk egy kaotikus, otromba nyári mulatozást. Ma ilyesmiről persze nem lehet szó, hiszen napjainkban nem zöld filmszállító-dobozokból előszedett tekercsekről vetítenek a mozik. Vagyis, nem a gépész a hibás, az új cseh vígjáték ilyen. Kaotikus. Nem kapcsolódnak a történések (az egyes epizódok között természeti környezetről készült felvételek láthatók). Idegesítően laposak, és még így is zűrzavarosak a helyzetek, amelyekben a színészek a sematikus karakterekkel megpróbálják előadni magukat. Slamposak a kosztümök, amelyeket a három főszereplőre ráhúznak, mint ahogy elhanyagoltak és hanyagok a figurák is, az ápolatlanság érzetét keltik. Na meg nyegle a három főszereplő. Nehéz olyan vonást találni szerepkarakterükben, ami rokonszenves. Szimpátia nélkül pedig nem könnyű odaállni valaki mellé – bármilyen közkedvelt is a figurát alakító színész. De azért se igazán lehet odaállni a három főszereplő mellé, mert túlságosan elszállt figurák, abszolút mínusztartományban mérhető a realitásérzékük.

Kik is ők? Pardubicéről származó három srác – alakítói: Vojta Kotek, Jakub Prachař és Kryštof Hádek. Egy zenekarban játszanak, és Provence-ba érkeznek egyikük nagynénjéhez, egy mesés természeti környezetben megbúvó vidéki kúriába. Annyi mindent megélhetnének itt. De nem! A trió az első nap nyakló nélkül issza a francia borokat, elfüstöl néhány füves cigarettát, és csajozásra is történnek kísérletek. A fiúk ugyanígy töltik a második, a harmadik, a negyedik és a sokadik napot – a vászonról árad a borgőz és a mariskafüst, nem bírunk (ők se, mi se) felocsúdni a bő egy órája tartó mámorból. Nincs történés, csak ócska poénok (vizelő pasik, rákvörösre égett pasik). Az epizódokat kapcsoló természeti felvételekből viszont lenyűgöző provence-i útifilm kerekedne ki. Arra beülnék még egyszer.