Bob Dylan kapja az irodalmi Nobel-díjat

 A testület indoklása szerint a világhírű énekes - aki az első zenész az irodalmi Nobel-díj kitüntetettjeinek sorában - új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset.

A díjazott 8 millió svéd koronával gazdagodik, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

A bejelentést követően adott interjújában Sara Danius, az akadémia főtitkára nagy költőnek, az angol nyelvű költői tradíció kiemelkedő képviselőjének nevezte Bob Dylant, aki már 54 éve alkot, folyamatosan megújítva magát, új identitást teremtve.

Arra a felvetésre, hogy Bob Dylan nem írt regényeket vagy hagyományos értelemben vett verseket, és így kitüntetése az akadémia horizontjának kiszélesedését jelzi, Sara Danius úgy válaszolt: bár így tűnhet, valójában nincs erről szó. Ha visszatekintünk a régmúltba, ott volt Homérosz vagy Szapphó, aki előadásra - gyakran hangszerekkel kísért előadásra - szánt költői szövegeket írt. Ugyanez a helyzet Bob Dylannel - mutatott rá az akadémia főtitkára, hozzátéve, hogy ahogy ma is olvassuk Homéroszt és Szapphót, és élvezzük műveiket, Bob Dylan is ugyanúgy olvasható, és olvasni is kell.

Arra a kérdésre, hogy mit gondol, éri-e majd kritika az akadémia döntését, Sara Danius annyit mondott: "remélem, nem".

Bob Dylant már évek óta emlegették az irodalmi Nobel-díj várományosai között, a legnagyobb brit fogadóiroda, a Ladbrokes listáján idén is a legesélyesebb 15-ben szerepelt, de kevés szakértő volt, aki feltételezte, hogy a Svéd Akadémia kiterjeszti díját a könnyűzene műfajára. A bejelentést, hogy az amerikai zenésznek ítélték az elismerést, hatalmas taps fogadta a helyszínen.

BRÓDY: AZ IRODALMI NOBEL-DÍJJAL A ROCK MŰFAJÁT IS ELISMERTÉK

Bob Dylané az első amerikai irodalmi Nobel-díj 1993 óta, amikor Toni Morrisont ismerték el a legnagyobb irodalmi kitüntetéssel. Az amerikai írók közül elsőként Sinclair Lewis kapott irodalmi Nobel-díjat 1930-ban, és eddig összesen tizenkét amerikai szerzőnek ítélték oda az elismerést, köztük olyan világhírű íróknak, mint William Faulkner, John Steinbeck vagy Ernest Hemingway.

Élő legenda

Bob Dylan a minnesotai Duluth városában született 1941. május 24-én, a közeli Hibbingben nőtt fel zsidó középosztálybeli családban. A középiskolában több együttese is volt, majd a legendás folkénekes, Woody Guthrie hatására kezdte önmagát és az igazságot keresni, nagy hatást gyakoroltak rá a beat generáció költői és a modernisták is. Új nevet vett fel (a közvélekedéssel ellentétben nem az angol Dylan Thomas költő, hanem a Gunsmoke című western-sorozat seriffje, Matt Dillon hatására), otthagyta az egyetemet és egy szál gitárral New York bohémnegyedében kezdett zenélni.

Első, saját nevét viselő lemeze 1962-ben jelent meg, önálló dalszerzőként a következő évben megjelent The Freewheelin' Bob Dylanen mutatkozott be. A társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó dalai - Blowin' In The Wind, A Hard Rain's A-Gonna Fall, The Times They Are A-Changin', Masters of War - egy nemzedék himnuszai lettek, némelyik még Magyarországra is átcsusszant az akkor még igen szoros ideológiai hálón. Élete talán legtermékenyebb és legnagyobb hatású néhány éve alatt társa a mozgalomban, a zenében és a magánéletben is Joan Baez volt.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"250549","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Az időkkel aztán Dylan is változott: amikor az 1965-ös newporti folkfesztiválon néhány számot elektromos gitáron adott elő, rajongói majdnem meglincselték, sokan kiábrándultak az "árulóból". Pedig később is dalba foglalta, ami az embereket foglalkoztatta, csak nem olyan harcosan-karcosan, mint korábban. Egy feltörekvő kanadai együttest vett maga mellé és a Band társaságában az amerikai rockzenét is megújította. 

Első "elektromos" lemezén, az 1965-ös Highway 61 Revisited címűn rukkolt elő a Like A Rolling Stone című dallal, de klasszikus lett a Blonde on Blonde című album is. 1966 nyarán majdnem végzetes motorbaleset érte, csak másfél év múlva lépett ismét színpadra. Az 1967-es John Wesley Harding című korongon jelent meg a Jimi Hendrix által oly emlékezetesen feldolgozott All Along The Watchtower, a csalódott, kicsit fásult zenész ezután még színtiszta country albumot is készített. Szerepelt Sam Peckinpah Pat Garrett és Billy, a Kölyök című westernjében is, az általa írott filmzenében csendült fel a Knocking On Heaven's Door.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"250550","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

A hetvenes évek elején minden rosszra fordult körülötte: a kritika csépelte, felesége otthagyta, filmje megbukott. Néhány év alatt magára talált és megtalálta a vallást is. Csaknem egy évtized után ismét teltházas turnéra indult, a Band társaságában készített Planet Waves élete első listavezető albuma lett. A közönség ezután - ha nem is a régi, de egy kiváló - Bob Dylant láthatott-hallhatott lemezein, fellépésein és beszállt a Traveling Wilburys elnevezésű, szupersztárokból alakult alkalmi bandába is.

Pályafutásának harmincadik évfordulóját hatalmas koncerttel ünnepelték az ő dalait előadó zenésztársai. 1997-ben életveszélyes szívfertőzéssel került kórházba, de még abban az évben művészileg is feltámadt, három Grammy-díjat kapott Time Out of Mind című albumáért, s első rockzenészként vehette át az egyik legrangosabb amerikai kulturális kitüntetést, a Kennedy Center életműdíját. 2000-ben a Pokoli hétvége című film Things Have Changed című daláért Oscar-díjat kapott. Belefogott háromkötetesre tervezett emlékirataiba is, az első kötet krónikák címmel 2004-ben látott napvilágot. 2012-ben megkapta a legmagasabb polgári személyeknek odaítélhető kitüntetést, az Elnöki Szabadságérmet.

Összesen mintegy három tucat stúdióalbumot adott ki, a legutóbbi egy nappal hetvenötödik születésnapja előtt került a boltokba Fallen Angels címmel. Emellett tucatnyi élő lemeze jelent meg, és immár hivatalosan is hozzáférhetőek kalózlemezei.

Grammy-díjai, Oscar-díja, lemezeinek sikere, számainak töméntelen átdolgozása mind azt bizonyítja, hogy Dylan a rockzene történetének egyik legnagyobb hatású személyisége. Versszövegei költeményként is olvashatók, munkásságát komoly egyetemeken tanítják, sőt neve időről időre az irodalmi Nobel-díj kapcsán is szóba került, sőt az idén el is nyerte a kitüntetést. Dylan természetesen a rock halhatatlanja, a Time magazin beválasztotta az elmúlt évszázad száz legjelesebb amerikai személyisége közé, egy másik voksolás szerint Like A Rolling Stone című dala volt az, amely leginkább "megváltoztatta a világot".

2007-ben I'm Not There - Bob Dylan életei címmel film készült róla, amelyben élete különböző szakaszaiban hét színész - köztük Cate Blanchett színésznő - bújt a bőrébe. 2013-ban első rockzenészként választotta tiszteletbeli tagjává az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia (azért lett tiszteletbeli tag, mert az indoklás szerint munkáit nehéz lett volna csak a zene, irodalom vagy művészet kategóriába sorolni), s ugyancsak 2013-ban a francia Becsületrenddel is kitüntették. 1971-ben experimentális szövegeiből publikált kötetet Tarantula címmel, két évvel később dalszövegeiből és rajzaiból adott közre könyvet.

Bob Dylan Magyarországon 1991-ben és 2003-ban lépett fel.

Az irodalmi Nobel-díj és kitüntetettjei

Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta most 109. alkalommal ítélték oda, hét alkalommal - 1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940-1943 között - nem osztották ki. A mostani díjazottal együtt 113-an kapták meg a kitüntetést, mivel négy alkalommal (1904-ben a francia Frédéric Mistral és a spanyol José Echegaray, 1917-ben a dán Henrik Pontoppidan és Karl Gjellerup, 1966-ban az izraeli Smuél Joszéf Agnon és a német Nelly Sachs, 1974-ben a svéd Harry Martinson és Eyvind Johnson) megosztva részesültek az elismerésben

Az irodalmi Nobel-díjat általában az életműért ítélik oda, de a Svéd Akadémia kilenc alkalommal ki is emelte a kitüntetett egy alkotását. Ezek a következők: Theodor Mommsen: A rómaiak története (1902), Carl Spitteler: Olimpiai tavasz (1919), Knut Hamsun: Az anyaföld áldása (1920), Wladyslaw Reymont: Parasztok (1924), Thomas Mann: A Buddenbrook ház (1929), John Galsworthy: Forsyte Saga (1932), Roger Martin Du Gard: A Thibault család (1937), Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger (1954), Mihail Solohov: Csendes Don (1965).

Az irodalmi Nobel-díj birtokosainak átlagéletkora 65 év. A legfiatalabban, 41 évesen az angol Rudyard Kipling (1907), a legidősebben, 88 évesen a brit Doris Lessing (2007) kapta meg a díjat. A kitüntetettek közül mindössze kilencen vannak, akiket 50 éves koruknál fiatalabban ismert el a Svéd Akadémia. A legidősebb élő kitüntetett az 1930-ban született Derek Walcott Saint Lucia-i költő és író, aki 1992-ben kapta meg a díjat. (Az eddigi rangidős, az olasz Dario Fo éppen ma halt meg 90 éves korában, ő 1997-ben kapta meg a Nobel-díjat.) A díjazottak 25 nyelven alkottak, a legtöbben angolul (28), franciául (14), németül (13) és spanyolul (11). Hárman két nyelven is alkottak: Rabindranath Tagore bengáli és angol, Samuel Beckett francia és angol, Joszif Brodszkij orosz és angol nyelven. A díjazottak között mindössze 14 a nő, először a svéd Selma Lagerlöf 1909-ben, legutóbb, tavaly a fehérorosz Szvetlana Alekszijevics kapta meg a kitüntetést. Alekszijevics műveivel korábban két nagyobb lélegzetű cikkben is foglalkoztunk:

A FOKHAGYMASZAGÚ UTÓPIÁRÓL ÉS A HÓHÉROK APOTEÓZISÁRÓL

SZURONNYAL A TANKNAK, LAPÁTTAL AZ ATOMNAK

A kitüntetést két író nem vette át. Borisz Paszternak 1958-ban elfogadta, de aztán a szovjet hatóságok nyomására, szándéka ellenére vissza kellett utasítsa a díjat. 1964-ben a francia Jean-Paul Sartre nem vette át a kitüntetést, mert minden hivatalos elismerést elutasított. Halála után egy író kapta meg a díjat, 1931-ben a svéd Erik Axel Karlfeldt. (A Nobel-díj 1974 óta már nem adható posztumusz.)

A díjazottak sorában legmeglepőbb a brit miniszterelnök Sir Winston Churchill neve, akit 1953-ban Nobel-békedíjra is jelöltek, de végül az irodalmi Nobel-díjat nyerte el.

Az eddigi egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas az idén elhunyt Kertész Imre, aki 2002-ben részesült a kitüntetésben, az indoklás szerint írói munkásságával "az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".

Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai:

2006 - A török Orhan Pamuk, aki "miközben szülővárosának melankóliáját kutatta, új szimbólumokban gondolkodva vizsgálta az egymással folyton ütköző és összefonódó kultúrákat".

2007 - A brit Doris Lessing, aki olyan "női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt".

2008 - A francia Jean-Marie Gustave Le Clézio, az indoklás szerint "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki eksztázis szerzője, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatója".

2009 - A romániai születésű német Herta Müller, aki "a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg az otthontalanság tájképét".

 2010 - A perui Mario Vargas Llosa, a "hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért".

2011 - A svéd Tomas Tranströmer, akinek lírája "tömör, áttetsző képeiben egy friss valóság felé mutat utat".

2012 - A kínai Mo Jen, aki az indoklás szerint egy sajátos műfaj, a "hallucinatorikus realizmus" révén ötvözi a meséket, a történelmet és a jelent, és egy olyan világot teremtett fantázia és valóság, a történelmi és társadalmi síkok keverékéből, amely komplexitásában Márquez és Faulkner munkáira emlékeztet.

2013 - A kanadai Alice Munro, aki az indoklás szerint "a kortárs novella mestere". (A díj történetében ő az egyetlen, aki csak novellát írt.)

2014 - A francia Patrick Modiano "az emlékezés művészetéért, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait".

2015 - A fehérorosz Szvetlana Alekszijevics "polifonikus írásaiért, amelyek a szenvedésnek és a bátorságnak állítanak emléket korunkban".