Bizonytalankodó, de minőségi alkotás

Ritkán múlik kizárólag egy színész döntésén, milyen szerepet játszik el és óriási hiba lenne összetéveszteni a filmográfiáját egy önéletrajzzal, de a visszatérő mintázatok így is beszédesek lehetnek. A szerző pár sor(s)ban összefoglalná a lényeget: „Ez nem egy hagyományos életrajz, és csak akkor foglalkozik Cage magánéletével, ha annak közismert részletei hatással voltak nyilvános imázsára, vagy befolyásolták a karrierjét. A könyv átfogó trendeket és kisebb anomáliákat mutat be egy szokatlan és megosztó színész munkásságán keresztül, aki négy évtized alatt gyakorlatilag minden műfajban kipróbálta magát a kedves romantikus komédiáktól a durva akciófilmekig, miközben végig saját művészi ösztöneit követte, bármilyen furcsának is tűnhettek azok. Bemutatja azokat a döntéseket és elsöprő változásokat, amelyek hol az iparág csúcsára repítették, hol pedig a legmélyére, hogyan jutott az egyes stációkhoz, és mire számíthatunk Cage-től és a filmjeitől. Amennyiben szeretnénk megérteni, hová tartunk, meg kell értenünk az oda vezető utat is.”

E nyomon haladhat az olvasó, akit a szerkesztő/újságíró/filmkritikus már a bevezetőben torkon, azaz kézen ragad, hogy átvezesse az alig 300 oldalnyi presztízsprojektjén, melyben bemutatja, mi lapul egy hatalmas tehetség elviselhetetlen súlya alatt. Melegszívű, intelligens, szépen kidolgozott könyve időnként bizonytalankodó, de alapvetően minőségi alkotás. A bizarr, stílusos, máskor intenzív, ugyanakkor őszinte fejezetek mindegyikében találni valami értékelhetőt. A további elmélyülést a forrásjegyzék és a szabadon vitatható, (kókusz)dióhéjba zárt, csillagozott filmek segítik. Kikacsintó önbírálatai feledtetik a szó- és önismétléseket, az elütéseket, vagy azt, hogy Cage átmenetileg el-eltűnhet: mintha jelenléte nem bizonyulna nélkülözhetetlennek s nem lenne része e könyv kreatív szövetének.

Néhány korai jelenetsor annyira telítve van nyers érzelmekkel, hogy nem könnyű végigolvasni őket, bár a lejegyzett hasábok sosem tévednek túl messzire a múltban tett érzelmi felfedezőútjától: a lesújtó fájdalom pillanataiban is ott rejtőznek az abszurd komédia elemei. A maguk módján ezek is gondosan vannak koreografálva, Phippst egyébként sem érdekli, mit gondolnak róla, vagy kit bosszant fel, imád sztorizgatni. A kézirat születése során még Cage-ről mint közszereplőről szeretett volna írni, akinek távolságtartása, rendhagyó szereplései és néha talányos interjúi lehetővé tették, hogy mindenki kedve szerint értelmezze őt, és akinek karrierjét többször is érintették a Hollywoodban zajló átalakulások. Tudatosan nem próbált semmi olyat megtudni a magánéletéről, ami még nem köztudomású, egyrészt az alapvető tapintatosság okán, másrészt pedig, mert ez nem tartozik a könyv témájához. Egy Cage-dzsel folytatott beszélgetés után e kötet akár arról is szólhatna, mit gondol saját maga az életéről és a karrierjéről – és szívesen el is olvasna egy ilyen könyvet –, de azt már nem ő szeretné megírni.

Keith Phipps lejegyezte a magáét, örök emléket állított egyénisége szimbólumának, aki a hitet jelenti számára a személyes szabadságban. Elmélkedésében „a sztárságról, Hol-lywood önzéséről, a változó közízlésről, a forgandó szerencséről és Cage különc személyiségéről” lett a maga bús viselőse, „az X-faktor egy kreatív konzervativizmus és bátortalanság uralta iparban” – jelentsen bármit is e hangzatos mondat. Általa színészünk pergamenlappá válik; bármilyen pompás lehet az aktuális játéka, továbbra is magunk előtt láthatjuk korábbi szerepeiben, és a karakterek mögötti valódi személyiségét. Karrierje jól mutatja, hogy egy trend makrószintű igazságai miként válnak zavarossá az egyéni példák tükrében. Szerepei kiemelt figyelmet és további munkákat hoznak neki, de hamar rájön, hogy nem mindenki vesz részt szívesen az őrült kísérleteiben, ezért kikísérletezte, milyen szélsőségekig mehet el úgy, hogy közben ne csússzon ki a kezéből az irányítás. Így néz ki egy vadember, aki nagyon is tudja, mit csinál! „Én vagyok a béka, akit végül nem csókoltál meg. Egy bűnös, aki a békéjét keresi. Hiszek az életet adó kardban. Családos ember vagyok, és agglegény. Nem hiszek Istenben, de félek tőle…” Bár üvölt róla, hogy begyakorolt szövegről van szó, mégis mindent belead a figurába: egyszerre pojáca, költő, semmirekellő és angyal. Tikkek és manírok halmaza. Különc, aki egyre gyakrabban tűnik fel a bulvárhírekben és a szórakoztató sajtó kattintásvadász címeiben; élő legenda, aki számtalan humoros internetes mém és klip alanya; az előző évtized végén pedig elrettentő példa, akinek hollywoodi karrierje láthatóan a végéhez közeledik. Elvesztette az irányítást nyilvános imázsa felett, munkássága eltűnt medvejelmezek és dinoszauruszkoponyák árnyékában. Végül áldozatul esett e könyv lapjain leírt démonoknak.

Cage annyira rutinosan játssza el a megkínzott, konfliktusos alakokat, hogy lassan kezdünk beleunni. A legelszántabb rajongók is besokalltak a minden ambíciót nélkülöző zsánerfilmjei áradatába: hangos akciófilmek és csúcstechnológiájú trükkorgiák fojtogató ölelésébe. Akaratlanul is felmerül bennük a kérdés: vajh klap-pol-e még Coppola? Persze, egy vérbeli aktor több a szerepei összességénél, és akkor is magára vonja a figyelmet, ha csak önmagát adja.

Ha követjük magánéletének híreit, még nehezebb elválasztani a színészt a szereptől. Bár tisztában van azzal, kicsoda, ami némi védelmet jelent az iróniától, s néha akasztófa-humorú elemekkel tarkítja alakítását, azért csak hű marad az eredeti mű komor hangulatához. Amikor nevet, általában csak ő érti a viccet, és gyakran ő maga a gúny tárgya, ilyenkor egy pillanatra a teljes, igazi Cage-et látjuk. Egy sztár vergődését, aki számtalan kínos pénzügyi és jogi gonddal küszködik, és kétségbeesetten próbál rájönni, mi hozhatná meg újra a sikert, hogyan térhetne vissza a felső ligába, egykori dicsősége emlékei közé. Visszatérhet még a nagy költségvetésű nyári mozik birodalmába, az úgynevezett event filmek közé? Sikerülhet megtalálnia az egyensúlyt kereskedelmi igényei és művészi vágyai között?

Kétlem, hogy „valaha is olvasni fogja e sorokat, de köszönöm Nicolas Cage-nek, amiért Nicolas Cage, mert nincs még egy hasonló színész, és a világ gazdagabb lett általa. Omnia ab uno.” Mindörökké Cage! A biográfia megkésett karácsonyi ajándékként sem utolsó.

Keith Phipps: Nicolas Cage – Hollywood nyughatatlan csillaga. Fordította Nimila Zsolt, Kossuth Kiadó, 2022.

Kaszás Dávid