Big Man Band: Lazára vedd!

Már több mint félórája hallgatom a közel ötvenperces hanghordozót. Tehát a „végét járom”, így most már bátran kijelenthetem: jó ez az anyag. Az jutott eszembe, ha sok pénzem volna, alapítanék egy lemezcéget. Olyan együtteseket szerződtetnék, amelyeknek nincs esélyük a nagy kiadóknál, különböző okok miatt. Például a nagymegyeri Big Man Bandet. A zenekar azért nem tud labdába rúgni, mert nem az anyaországból való. Aztán ki tudja, lehet, ha magyarországi együttes volna, akkor sem igazán érvényesülne a mai körülmények között. Mert rétegzenét játszik. Bluest. Amelyre mi ráragasztottuk a „rétegzene” jelzőt. Nos, itt jönnék én a kiadómmal. Nagy reklámkampány közepette ismét megjelentetném új lemezét, és vennék hozzá néhány tucat dallejátszást a legnagyobb rádiókban. Tuti, hogy sikeres volna! Bebizonyítanám, hogy a blues korántsem rétegzene. Az emberek ugyanis – az esetek többségében – azt szeretik, azt veszik, amit hallanak. Ha ezt veszszük alapul, nincs rétegzene, pontosabban bármilyen rétegzene eladható. Amit nem játszik a rádió, arról csak egy szűk csoport értesül. S ha mindez a határon túl van, akkor a csoport még szűkebb. Sajnos. Pedig jó lenne beleordítani a nagyvilágba, milyen jó együtteseink vannak nekünk is!

Időközben lejárt a CD. Indítom újra. Szerintem az igényes zene rajongói is ezt teszik. Meghallgatják újra és újra. Többször meg kell hallgatni ahhoz, hogy tökéletesen felfedezze az ember. Szövegileg és zeneileg egyaránt. Magánkiadásban látott napvilágot, aminek legalább annyi az előnye, hogy jóval olcsóbban beszerezhető, mint a kiadók által forgalmazott albumok. Mondom, jó ez az anyag. És nagy kár, hogy nincs fölösleges pénzem. (péjé)