Beteg, nem beteg, allergiás!

A szomszéd tehet róla! Amikor M. M. asszony vitába kerül a szomszédaival, mindig viszkető vörös foltok jelennek meg az arcán. A mérgét, a dühélményeit elfojtja, de a bőre nem fogad szót. A bőre őszintébb. És fellázad – az allergiával, amely megmutatja, mit érez M. M. asszony valójában: elnyomott agressziót és tehetetlenséget. A gyógyuláshoz nincs szükség kenőcsökre és injekciókra. A természetén kell változtatnia. Meg kell tanulnia érvényesíteni az akaratát, az érdekeit, és ha kell, agresszíven reagálni, ha igazságtalanságok érik. A másik példánk József, aki azt mondja: „Állandóan a gyomromra megy az idegesség.” Képtelen megemészteni a főnökével vagy a barátnőjével történő veszekedéseket. Ha gyakoribbá válnak a vitás helyzetek, gyakrabban megy orvoshoz. Gyakrabban kell kezelni. „Az orvosok többnyire csak a betegség tüneteit szüntetik meg”, mondja Rüdiger Dahlke müncheni pszichiáter. A betegség mint a lélek szava című könyvében sokfajta betegség lelki okát megmagyarázza. Elmélete szerint minden betegség a lélek egyfajta segélykiáltása. Annak jelzése, hogy valami rosszul megy az ember életében. Az gyógyul csak meg tartósan, aki megérti ezt az üzenetet, és megváltoztatja a viselkedését. Érdekes, hogy minden egyes kórkép az ember sajátos lelki problémáját fejezi ki. A mottó tehát a következő: „Mutasd meg a betegséged, megmondom, mi a gondod.”

Miért nem véletlenek a balesetek?

Általában az emberek húsz százaléka okozza a balesetek 80 százalékát. Ez nem véletlen. Ahogyan léteznek meghűlésre, influenzára hajlamos emberek, ugyanúgy vannak balesetre hajlamosak is, állítja Rüdiger Dahlke müncheni pszichiáter. Sigmund Freud is beszélt a „balesetes személyiségekről”. Ezen olyan embert értünk, aki a konfliktusait balesetek formájában dolgozza fel.

A futószalag mellett dolgozók például, akik éveken át szenvednek munkájuk monoton jellege miatt, rendkívül hajlamosak a balesetekre. Eszerint az elmélet szerint a balesetben – természetesen öntudatlanul – változatosságot keresnek.

Hasonló okok idézhetik elő a háztartási baleseteket is. A háziasszonyok, akik csak gürcölnek anélkül, hogy valaha is elismernék a munkájukat, öntudatlanul is igénylik az életükben ezt a „metszést”. Azt remélik, hogy a partnerük aggódni fog a sérülésük miatt. És ez az elismerést jelenti számukra.

Miért véd az influenza a rák ellen?

A mindig és mindenütt jelen levő vírusok és bacilusok akkor tudnak csak elérni nálunk valamit, ha az immunrendszerünket a stressz kellőképpen legyengítette. Ha „teli van a hócipőnk”, hamarosan teli lesz az orrunk is. Egy vigaszunk mégis marad: minden egyes nátha vagy influenza edzést is jelent szervezetünk immunrendszere számára. Kutatási eredmények igazolják, hogy a rákbetegek a betegségük kitörése előtt gyakran maximum öt éven át semmilyen fertőzést nem kaptak. Ez alatt az idő alatt a szervezetük leszokott róla, hogy védekezzék a betegségek ellen. Ravasz!

Beteg? Ennek gyakran szokatlan oka lehet!

Fogfájás

Mindenki megkapja, aki képtelen érvényesíteni az akaratát. A fogazat az ember vitalitását mutatja. Aki nappal nem elég „harapós”, az éjszaka önpusztítóan csikorgatja a fogait. A foghús – mint a harapóeszközök alapja – az ember önbizalmát szimbolizálja.

A migrén

szó görögül olyasmit jelent, hogy „félfejűség”. A féloldali görcsös fejfájás egyoldalú gondolkodásra utal. Ha az ember nem törekszik egyensúlyra, konfliktusai támadnak. A migrén a fejbe tolult szexualitás, mondják a pszichológusok. Ha az ember szexuálisan nem tudja kiélni magát, mivel túl sokat töpreng rajta, a fejében éli meg az orgazmust.

A horkolás

arra utal, hogy az illetőnek nincs rendben a külvilággal való viszonya. Napközben ő szeretné vinni a prímet, ám ez nem sikerül. Éjszaka tehát hangosan demonstrálja, hogy több figyelmet igényel. A belélegzésnél fellépő fűrészelő vagy reszelő zaj agressziókkal teli emberre vall.

A térdfájások

olyan emberre utalnak, aki túlságosan is igénybe veszi erejét a foglalkozásában vagy a sportban, és ezen felül még talán túl narcisztikus is. A mozgásban való korlátozottsága arra készteti, hogy visszavonuljon, és alázatosabban és alkalmazkodóbban éljen. A sportolók e külső „korlát” révén küzdhetik le belső merevségüket.

A nemi betegségek

a partner érzelmi életével való konfrontáció hiányát mutatják. A hüvelyi fertőzések vagy a prosztatabetegségek olyan embereket sújtanak, akik öntudatlanul is elhagyatottnak érzik magukat. Úgy érzik, a partnerük csak a testüket szereti, a lelküket azonban nem. Ide tartoznak a hólyagbetegségek is. És a „nászútbetegség”, melyet azok a nők kapnak meg, akik a közösülést a lelkük megerőszakolásának érzik.

A bőrbetegségben

a bennünk levő valamennyi pszichikai és fizikai zavar visszatükröződik. Már normális reakcióknál is megmutatkozik: az ember elpirul szégyenében, libabőrös lesz. A hámlások, a neurodermitisz, a kiütések megmutatják mindazokat a belső konfliktusokat (gyakran a partnerrel vagy a feljebbvalókkal), melyeket nem lehet kibeszélni. A gyógymód: keressük a beszélgetést.

A szembetegségek

az önmagunk iránti vakságot tükrözik. A rövidlátó csupán az orra hegyéig lát el, és kiszolgáltatottnak érzi magát. A kötőhártya-gyulladás valamilyen konfliktus előtt zárja le a szemet.

A mellrák

az elnyomott egoizmus jele. Azok az anyukák, akik a családjuk és a gyerekeik kedvéért mindig visszavonulnak, a csalódásaikat és a bajaikat a mellükbe raktározzák, különösen veszélyeztetettek. Elnyomott agresszivitásukat ugyanis önmaguk ellen irányítják.

Az émelygés

valaminek az elutasítását jelenti, amit nem akarunk, és ezért „megüli a gyomrunkat”. A hányás (a terhességi hányás is) gyakran egy adott helyzet el nem fogadását jelenti.

A májbetegek

elvesztették az élethez való kedvüket. Elteltek a habzsolással (az étellel, az alkohollal, a szexszel). Betegségük révén kell megtanulniuk elszakadni a mértéktelenségtől, az élvhajhászástól, és inkább a belső értékekre kell koncentrálniuk, hogy megtámadott májuk regenerálódhassék.

Nyakfájást

kapnak azok az emberek, akiknek szünetre van szükségük a mindennapok stresszében. Nem akarnak többet nyelni, a merev nyak megnehezíti a felüdítő beszélgetést. Keményebb verbális konfrontációra viszont nem nyújt lehetőséget. A gyógymód: egy nyugodt időszak a problémák feldolgozására – valóságos csodát tesz!

Az asztmások

túl sokat várnak a külvilágtól, mondják a pszichológusok. Elméletük szerint: levegő után kapkodnak, pedig van elég a tüdejükben. Elzárkóznak a külvilág elől. Semmitől sem tudnak megválni. Ez a zsugoriság fulladási érzéshez vezet.

A vesebetegeknek

párkapcsolati problémáik vannak. Olyan emberhez ragaszkodnak, aki nem tesz jót nekik, s eközben belsőleg sír a szervezetük. A vesekövek kísérletet jelentenek a problémáknak a testből való eltávolításra. A húgyúti gyulladások azt a fájdalmat mutatják, amelyet a partner elengedésénél érzünk.

A bélbetegségek

a benyomások helytelen feldolgozását magyarázzák. A vékonybélbetegségben szenvedők hajlamosak a kritika és az elemzés túlzásba vitelére. A vastagbélbeteg nem tudja túltenni magát a tudatalatti benyomásain. Fél megvalósítani az életét.

A szenvedélybetegség

a harmónia utáni vágyat jelzi. A szenvedélybetegek vágynak valamire, keresnek valamit, de túl korán felhagynak a kereséssel, és megragadnak egy pótszer szintjén. Feladják, amit kerestek: a harmóniát. A farkasétvággyal evők a „szellemi táplálékot” helyettesítik a „testi táplálékkal”. Az alkoholista a boldog, konfliktusmentes világról alkotott ideálját öblíti le. A dohányos a szabadság és az igazi emberi beszélgetések utáni vágyát „füstöli el”. (al)