Bereményi, a magyar Copperfield

Az azóta Libri Irodalmi Díjjal jutalmazott könyv címét olvasva először az jutott eszembe, hogy Bereményi jó magasra tette a lécet – ha nem csak marketingfogásnak szánta, akkor igencsak megrázó történetet kell az olvasók elé tárnia, hogy az hiteles is legyen. Ez maradéktalanul sikerült, és nemcsak azért, mert a történet igaz, hanem azért is, mert aki megélte és megírta, egy pillanatig sem szentimentális, nem szépíti a múltat, felvállalja, hogy sok mindent nem értett akkor, és nem ért, nem tudott feldolgozni máig sem.

A Magyar Copperfield története a Teleki téri piacon és környékén zajlik, ahol a minden hájjal megkent nagystílű kereskedő, Bereményi Sándor és felesége, a racionálisan gazdálkodó, de minden döntésében az álmaira hagyatkozó Róza neveli. A kis Gézának ugyan anyja is van, de őt csak Évinek szólítja, mert anyaként sosem tapasztalta meg. Évi ugyanis másra, többre vágyik, mint a Teleki tér, és minduntalan ezt hajszolja, nincs ideje a fiára. Apja is van, idősebb Vetró Géza, de őt csak fényképről ismeri, mert börtönben ül. A kis Géza életszemléletét tehát a nagyszülők alakítják, és itt nincs sok felesleges beszéd. A nagyapa szerint csak az a fontos, hogy ne keveredjen kampányba (értendő ezen mindennemű politikai megmozdulás) és ne legyen baldóver (ami alighanem a mai lúzer megfelelője).

A kis Géza igyekszik is, amennyire tőle telik, de hogy nem kereskedőtípus, az hamar kiderül, jobban érdeklik az udvarukban lakó rokkant Nagy Zsigmond társaságában tett séták a Kerepesi temetőben. Itt találkozik először nevelőapjával is, akitől az örökbefogadás után a Rozner nevet kapja – és sok-sok verést. „Anyám, az Évi elvitt a Kerepesi temetőbe – kezdtem írni –, ez a férfi jött felénk egy bottal, amiről kiderült, hogy esernyő, és írás közben előre megsejtettem, hogy majd később egy pincében lobogó gyertyafénynél vesszőfonatú prakkernyél lesz abból, amit a kezében hoz, amivel ez a férfi az én előrehajtott meztelen hátamat fogja ütni.” A sejtés beigazolódik, és Géza innen kezdve tényleg magába húzódó, képzeletbeli világokat álmodó Copperfieldként próbál túlélni. Úgy, hogy bevallja, ő a hibás, ő tehet mindenről, valójában mégis baldóver. Aztán betelik a pohár, mert kamasszá érik, nő benne a dac és a düh, nekimegy a nevelőapjának és elmegy otthonról. Tizennégy évesen ismeri meg valódi apját, a folyton álmodozó és nagyotmondó Vetró Gézát, de hamar rájön, hogy neki se ő fontos, csak az, hogy valaki hallgassa a történeteit.

Miután az egyre rendszerhűbbé váló Cukor utcai iskolából is kicsapják, úgy dönt, szakít Budapesttel, a Teleki térrel, Évi „édesanyával” ,Rozner „apukával”, és Pápára megy kollégistának. Itt bölcs, megértő tanárok karolják fel és támogatják akkor is, amikor a hatvanas évek elején képtelen rendőri históriákba keveredik, mert látnak benne valamit.

A történet ott ér véget, hogy Bereményi Géza megkapja a katonai behívóját. Ma már tudjuk, hogy lesz folytatás, és ismerjük ennek egyes részleteit is. A Magyar Copperfield két helyen lép évtizedeket előre: egy párizsi kirándulással a hetvenes, majd egy New York-i úttal a nyolcvanas évekbe. Bereményi mindkét alkalommal visszatér Magyarországra, úgy dönt, hogy „maradunk itt, itt maradunk”. Itt kezdődik a történet, amelyet Cseh Tamással együtt írtak, de ez már egy másik könyv lesz.
 

Vrabec Mária
A szerző a Vasárnap munkatársa

Bereményi Géza: Magyar Copperfield. Magvető Kiadó, 2020. 640 oldal