Batthyány-emlékkiállítások Budapesten

„Történelmünk korszakalkotója. Batthyány Lajos miniszterelnök – Batthyány Lajos, a hadseregszervező” címmel új, késő őszig tartó közös kiállítás nyílt a Budapesti Történeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum összefogásával az első magyar felelős kormány miniszterelnökének tiszteletére születésének bicentenáriuma alkalmából. A Basics Beatrix és Kedves Gyula rendezte nagyszabású tárlat egyszerre két helyszínen, de más-más szempontból mutatja be az első magyar felelős kormány vezetőjét, akiről más kortársakkal szemben (pl.: Kossuth Lajos, Széchenyi István, Eötvös József, Deák Ferenc, Wesselényi Miklós) az utókor a miniszterelnökség és a mártíromság tényén kívül szinte semmit nem tudni.

Gróf Batthyány Lajos 1807. február 10-én született Pozsonyban, és más nemes ifjakhoz hasonlóan szintén katonai pályára lépett. 1831-ben leszerelt, a harmincas évek pedig a közéleti felkészülés jegyében teltek el, egészen a politikai porondra történő kilépéséig, amire 1839-es országgyűlésen került sor. Batthyány nem volt olyan kiváló szónok, mint Kossuth, nem írt nagy hatású elméleti munkákat, mint Széchenyi, de gyakorlati téren annál inkább kitűnt a tevékenységével. Ettől kezdve egy évtizeden át ő volt a felső táblán az ellenzék vezére, fellépéseivel pedig a polgári átalakulás ügyét szorgalmazta. Tevékenységével rendkívül nagy tekintélyre tett szert, és Kossuthtal öszszefogva országos szinten is a magyar reformmozgalom irányítójává vált.

A két különböző helyszínen látható tárlat más-más oldalról mutatja az első felelős magyar kormány fejét. A Budapesti Történeti Múzeum alapvetően a politikust és államférfit, a korabeli politikai és szellemi életben játszott szerepét, az újratemetés körülményeit mutatja be, a Hadtörténeti Múzeumban látható rész pedig a szabadságharc alatt komoly katonai sikereket elérő magyar honvédsereg megteremtőjét. A tárlaton kiállított egykorú olajfestmények, akvarellek, rajzok, litográfiák, réz- és acélmetszetek segítségével pontosan nyomon követhetők Batthyány életének főbb eseményei és ezek helyszínei. Bár itt főként a reformkor és a szabadságharc alatti Pest-Buda élete látható, de az újratemetés, illetve az örökmécses és a mauzóleum építésének a körülményei is bemutatásra kerülnek. A kortársak arcképei, a korabeli sajtótermékek és aprónyomtatványok mellett, a császári és honvédsereg katonái, valamint a népfelkelők és nemzetőrök által használt egyenruhák, fegyverek és zászlók is láthatók. Emellett olyan unikumnak számító tárgyakat is kiállítottak, mint például Batthyány egykori pecsétnyomója, egy általa Pulszky Ferencnek adományozott pisztoly, egykori börtönlámpája, a siralomházi priccséből származó két véres fadarab, a kivégzésénél használt lámpa, a magyar szabadságharc mellett harcoló bécsi Akadémiai Légió egyik tagjának kardja, Rózsa Sándor egykori lőportartója vagy egy korabeli jurátus szablya, mely a trónfosztás után a magyar zászlóra kerülve a szabadságharc egyik nemzeti szimbólumává vált.

Az utókor kevés emberrel bánt mostohábban, mint az első magyar felelős kormány miniszterelnökével, gróf Batthyány Lajossal, akit kortársai, a németalföldi szabadságharc egykor kivégzett vezetőjéhez hasonlítva a „magyar Egmont”-nak neveztek. A magyar történelmi panteonban ugyanis a polgári átalakulásban játszott szerepe ellenére sem kapta még meg azt a helyet, amelyet életpályája és politikai teljesítménye alapján joggal megérdemelt volna, és csak remélhető, hogy az idei év változást hoz majd ezen a téren.