Balkán szvit

A kilencvenes évek elején Romániában valahol egy római castrum mellett egy tömegsírt találnak. Ennek keletkezési idejét igyekeznek többen is kideríteni a helyi lakóktól kezdve a rendőrökön, nyomozókon, archeológusokon át egészen egy Argentínából importált tömegsírok feltárására szakosodott fura kutatócsoporton keresztül. E sokszínű nyomozótársaság és a sír körüli rejtélyek kiderítésének kérdései bizonyos értelemben detektívregényként kívánják olvastatni a Kisujjakot. Azonban mégis a tömegsír és nyomozás a regényben sokkal inkább bizonyul egy erős apropónak, amire hivatkozva érdekesebbnél érdekesebb alakokat lehet mozgósítani a balkáni és román archaikus tájakról, mintsem a regény cselekményszervezésének vagy szerkezetének összetartó tényezőjeként.

A regény erősségét ilyen értelemben sokkal inkább képezik azok a mikrótörténetek és anekdoták, amelyek egymástól függetlenül, mintegy mellékes cselekményszálakként jelennek meg a kötetben. Így bontakozik ki a helyi fotográfus egzotikus és felettébb szórakoztató története, aki egy fiatal dromedárt vásárol egyik egyiptomi utazása során és hazaviszi Kárpát-kanyarban levő szülőfalújába, Törcsvár mellé. Aladin, a fiatal teve nagy kavarodást kelt marhatulajdonosok között miután egy csinos üszőt megkörnyékez, az elkerülhetetlen kiherélése után viszont igazi békés színfoltja marad a vidéki turizmusnak.

A csodavárás és csodakeresés számos lecsapódásának lehet tanúja az olvasó a népi hitvilág és babonák különböző változatainak megjelenésén keresztül. Például Paulina néni kártyavetései, vagy a kávézaccból történő jóslása, amikor megállapítja, hogy „pénz fog állni a házhoz” és nemsokára valóban egy lavór aranypénz kerül elő a konyhában az eldugult lefolyóból.

E babonavilág számos esetben meglepően keveredik a keresztény jegyekkel. S talán a Tarajos, szerzetes nevén pedig Onufrie élettörténetében csúcsosodik ki leginkább, ami egyben a kötet legizgalmasabb részét is képezi. Gyerekkorában, a bibliai Mózeshez hasonlóan, egy vízparton talál rá egy asszony, hamarosan kiderülnek különleges adottságai, mint például a taréjszerű, gyorsan növő haja, amit négyóránként kell vágni. Az emberek között nem találja helyét, ezért Tarajos tizenhat évig egy erdőben él remeteként, ahol fakérgekre írja újra emlékezetből az evangéliumokat. Ezekben a történetekben sajátosan elegyednek a keresztény világlátás, az animizmus és misztika jegyei, miközben bizonyos értelemben Tarajos rituális cselekedeteiben és bujkálásában a vallások kezdeti fázisainak nyomaira is rábukkanhatunk.

Ez az összetettség szintén fellelhető az első holdraszállás történelmi pillanatának felvillantásánál is, ami groteszk módon vegyül a csodatevő és jövendőmondó szűzleány, Isten Harsonája szekéren való vándorlásának jelenetével. A felvonultatott történetekben a csoda a különös és groteszk események révén is jelen van, mint amilyen a vezérezredes egérré való átváltozása, amikor lelepleződik, hogy ellopta a tömegsírból a halottak kisujjait.

A fentiekből is kiderül, rendkívül széles az a történésspektrum amelyet bejár a kötet, ami bizonyos értelemben nagyon élménydús olvasmánnyá avatja Filip Florian regényét, másrészről pont e telítettség adja a gyengéjét is, hiszen nem áll össze egy szerves egésszé, miáltal a különböző történetek sok esetben kapcsolódási pontok nélkül tobzódnak magukban.

Filip Florian: Kisujjak. Magvető, Budapest, 2008.

értékelés: 7.