Báb- és gyerekszínjátszás

A Színház című kritikai és elméleti folyóirat szeptemberi számában a gyermekszínjátszásé és a bábszínházé a főszerep. Ahogy a lap főszerkesztő-helyettese, Nánay István is megjegyzi bevezetőjében, az utóbbi időben kétségtelen, hogy tapasztalható valamiféle felélénkülés a magyarországi gyermekszínjátszás körül, de a kritikai-elméleti még mindig nem az igazi; a lap ebbéli adósságát is törleszteni kívánja e számmal.

Nánay István a mai magyar báb- és gyermekszínjátszás főbb irányait és lehetőségeit mutatja be, rámutatva a szorongató gazdasági háttérre: „Az előadás lebonyolítása nagyságrendileg azonos összegbe kerül, akár hatvan, akár hatszáz néző előtt játsszák, de a – ma még magától értetődően redukált – jegybevételi különbözet már nem jelentéktelen, ui. minél kisebb a nézőtér, annál kevésbé térülnek meg az aznapi produkció költségei, tehát folyamatos a deficitgyártás.“

Váry Orsolya írása a Kaposvári Bienáléról tudósít, miközben annak is keresi az okát, miért nem érzik kihívásnak a művészek a gyermekelőadásokat. Sőregi Melinda a Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztivál történéseit ismerteti, valamint az UNIMA, a Bábművészek Nemzetközi Szövetsége főtitkárával, Miguel Arrechével beszélget annak kecskeméti látogatása kapcsán.

A szeptemberi szám másik nagyobb blokkja a kecskeméti Ciróka Bábszínházat mutatja be. Az épületről azt kell tudni, hogy ez az első olyan épület Magyarországon, mely eredetileg is bábszínháznak készült. Interjút olvashatunk az épületet tervező építészekkel, Rumi Lászlóval, aki az intézmény alapító tagja, valamint a színház két báb- és díszlettervezőjével.

Galántai Csaba rendező két kecskeméti előadást elemezve arra hívja fel a figyelmet, hogy „az elmélet és a kritika gyakorta csak költői jelzőket, romantikus és misztifikált kifejezéseket használ, s olyan definíciókat próbál az előadásokra alkalmazni, amelyek a bábművészet korábbi fokának eredményeit öszszegzik, s amelyeknek keretei közt a ma létrejövő produkciók jelentős része értelmezhetetlen.“

Kovács Ildikó, az ismert kolozsvári bábszínházi rendező pedig saját Pinocchio-előadása létrejöttének körülményeiről ír.

A lapban beszélgetést olvashatunk Sándor Ivánnal, a legendás Film Színház Muzsika egykori szerkesztőjével, akinek a közelmúltban jelent meg Drága Liv című (kulcs?)regénye. (K. L.)