Az utolsó ajándék

Jeges szél söpört végig az utcákon. A kisváros elég kihalt volt, noha csak öt óra múlt. Az ünnepek elmúltával, ilyenkor, januárban már az üzletekben is jóval kevesebb a vásárló.

A középkorú férfi éppen zárás előtt lépett be a divatáru boltba. A fiatal eladónő kicsit ingerülten fordult hozzá: – Segíthetek valamiben? – A férfi a táskájából egy díszes papírba csomagolt dobozt vett ki. A csomagban világoskék férfiing volt, az egyik legdivatosabb márkajelzéssel. – Elnézést kérek, nem lehetne ezt az inget feketére, esetleg valami sötétre cserélni? – Az eladónő kicsit csodálkozva nézte a darabot: – Emlékszem, hogy a kedves felesége milyen örömmel vásárolta, alig egy hónapja, tudom azt is, hogy karácsonyi ajándéknak szánta. Nem tetszik a színe? – A férfi lehajtott fejjel válaszolt: – A feleségemet pár napja eltemettük.

Az eladónő alig talált szavakat.

– ... annyira egészségesnek látszott, teli volt kedvvel, élettel...

– Igazából nagyon súlyos betegséggel küszködött. Próbálta, ameddig lehetett, eltitkolni még a rokonság előtt is, de nem bírt megbirkózni vele.

– Természetesen az inget kicserélem, ha óhajtja.

– Nagyon kedves – köszönte a férfi. – A feleségem sem bánná ezt, tudom, ha már így történt. Tudja, kedves, engem Ádámnak hívnak, és karácsonykor ünnepeltük a névnapomat is. Majd párás szemmel folytatta: – Több mint huszonöt éve éltünk már együtt, sok mindent végigcsináltunk, de azért boldogok voltunk. És most mindennek vége...

A fiatal nő nem tudta, mit mondjon, mivel lehet ilyenkor vigasztalni.

– Talán..., talán majd az idő begyógyítja az sebeket. – A hangja tompán koppant.

– Lehetséges – válaszolta a férfi fáradtan. – Viszontlátásra, és köszönöm – csukódott be utána az ajtó.

A fiatal eladónő állt pár percig a pult mögött, elgondolkodott, majd kitette a zárva táblát. Felvette a kabátját, s egy hirtelen ötlettel elővette a mobilját. A férjét hívta. Az kicsit csodálkozva kérdezte:

– Csak nincs valami baj?

– Nincsen semmi, igazán, a hangodat akartam csak hallani. Ne haragudj, hogy reggel olyan utálatosan viselkedtem, bocsáss meg!

Elrakta a készüléket, majd kilépett az utcára. Sietve indult a buszmegálló felé. Csendes téli este volt. Felnézett az égboltra, a sötétben biztatóan felragyogtak a csillagok.