Az Úr és az írásjelek

A novembert igazi létkérdésekkel kezdtük, elsején a szentekről, másodikán halottainkról elmélkedtünk. A halottakról való gondolkodás az élet értelmének keresésére ösztönzött, mindenszentek ünnepével pedig igazolni láttuk, hogy ők ezt az értelmet teljes mértékben megtalálták. Az „utolsó dolgok” témáját boncolgatja november harmadik vasárnapjának evangéliuma is, bár Jézus új perspektívát kínál a mulandóról és a maradandóról beszélve: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Mt 24, 35).

Hogy mikor kellene bekövetkeznie e világ végének, emberemlékezet óta foglalkoztatja a halandókat. Newton nemrég megtalált emlékiratai szerint a híres tudóst is lefoglalta a téma, ötven éven át tanulmányozta a Bibliát, hogy számokban fejthesse meg. A 4500 oldalas kéziratban megállapította a legutolsó nap dátumát, mégpedig a 2060. évhez jutott. Ám ez csak egyike a rengeteg próbálkozásnak a vég előrejelzésében.

A „világvég” kérdése valójában jóval egyszerűbb. Az egyén szemszögéből, a földi lét általa észlelt valóságából tekintve akkor érkezik el a világ vége, amikor az ő személyes létének a vége is: tehát az ő halálával. Mert azzal valóban véget ér a világ az egyén számára. Éppen ezért alapvetően fontosabb kérdés – inkább, mint valami elvont világvég – egy konkrét személyes élet konkrét vége. Van, aki azzal az állítással oldja meg e problémát, hogy a halál „egyszerűen csak pont” az emberi lét végén. Ez a vélemény továbbgondolkodásra késztet: próbáljuk hát meg a halált a többi írásjel felhasználásával is definiálni. No tehát: a halál pont, vessző, kérdőjel vagy felkiáltójel-e a földi élet mondatának végén?

Bizonyos értelemben valóban PONT. A földi lét vége visszavonhatatlan és vitathatatlan tény. De nem úgy ám, ahogy azt Sztálin mondta egyszer de Gaulle-nak, hogy „az utolsó győzelem a halálé”. Ez ellen az embernek a legmélyebb lényegéből fakadóan lázad a lelke, s ösztönösen keresi helyette a megoldásokat. Az amerikai énekes, David Bowie például ugyancsak nem szívesen gondol a halálra, s felteszi a kérdést, hogy „nem tudná-e valaki megváltoztatni a szabályokat, mert ő 200 vagy 300 évig szeretne élni”. Az ő megoldása azonban menekülés, hisz csak későbbre halasztja a pontot, s ezzel elismeri a halál ama sztálini „végső győzelmét”. Nem az élet hosszának szabályain kell hát változtatni, hanem a vég jelentésének felfogásán. Jézus már az e hónapi első evangéliumban elmondta: távozik, hogy előkészítse az ő Atyjánál a hajlékot a hozzá hűeknek. Ezzel a Mester a földi lét mondata utáni pontot VESSZŐre változtatja. A földi lét mondatát az örökkévalóba kapcsolja, végtelen mondattá hosszabbítja, az Atya, a teremtő, az ő szeretete, elfogadása, a megváltott élet végleges kiterjedésébe. Ezért nem érthetett egyet Sztálinnal a hívő de Gaulle sem. És rokkant leánya temetésén azzal vigasztalta feleségét, hogy a gyermek szenvedése végre véget ért, s hogy az Úr országában már jó neki.

Jézus azt mondja, hogy „ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”. Szóval Istennek a vessző után is van mit mondania, s valóban válaszol is mindenre, amit az ember az ő földi létezésével még azelőtt kifejezett, hogy halálával tényleg elmúlt számára a föld. Ezért aztán a halál FELKIÁLTÓJEL is kell, hogy legyen, kiáltás a felelősség felébresztésére a számadás előtt ama bizonyos vessző után. És hogy ez a felkiáltójel elég kifejező legyen, Keresztelő János hangsúlyozza: „térjetek meg!” Jézus pedig arra a baljóslatú lehetőségre hívja fel a figyelmet, mely szerint a vesszőt „sírás és fogcsikorgatás” követi. Még erélyesebben fogalmaz C. G. Jung: „Azt az embert, aki nem számol a halál kérdésével, és figyelmen kívül hagyja drámaiságát, haladéktalanul gyógykezelésre kell fogni.”

S ha a halál az emberi lét oly komoly és oly óriási pillanata, miért kell, hogy neme és ideje fölött KÉRDŐJEL lebegjen? Egy rabbi magyarázta ezt el nemrég a magyar televízióban, mikor is titokzatos mosollyal egy zsidó bölcsességet idézett: „Elég egy nappal a halálunk előtt megtérni.” Most természetesen következik a kérdés – de..., mikor lesz az a nap? Senki nem tudhatja, s ez benne a jó. Mert így marad az egyetlen biztos megoldás: MOST megtérni Istenhez. Ez az egyedüli jó módszer arra, hogyan lehet elkerülni a sorsunkba vágó késés okozta kellemetlen meglepetést...

A szerző római katolikus pap