Az új közoktatási törvényterve

Szinte nincsen olyan nap, hogy a szlovákiai magyar sajtó ne foglalkozna az új közoktatási törvény tervezetével. Az újabb fejlemények azt mutatják, hogy az oktatási kormányzat bizonyos magyar kifogásokat elfogad, s talán változtatni fog a beterjesztett szövegen, ezek a módosítások azonban alapvetően nem változtatják meg a törvény eszmeiségét. A kisebbségi oktatás szempontjából e tervezet egyik legnagyobb hiányosságának azt tartom, hogy semmilyen garanciát nem tartalmaz a kisebbségi állampolgárok és legitim szervezeteik számára a kisebbségi oktatáspolitika és oktatási programok kialakításában és fejlesztésében való részvételhez. A kisebbségek oktatási jogairól szóló Hágai ajánlások (EBESZ 1996) 5. pontja értelmében az egyes államoknak „olyan feltételeket kell teremteniük, hogy a nemzeti kisebbségek reprezentatív szervezetei hatékonyan tudjanak közreműködni a kisebbségi oktatással kapcsolatos politika és programok fejlesztésében és vég?re?hajtásában”. Ezzel kapcsolatban külön kiemelném az ajánlások 21. pontját, főleg annak első mondatát: „Az államoknak szorgalmazniuk kell a kisebbségi tantervfejlesztési és -ellenőrzési központok létrehozását.” A törvénytervezet szerint létrehoznának egy, az országos kompetenciaméréseket szer?vező és lebonyolító intézményt (Národný ústav certifi?ko?vaných meraní), valamint a 159. szakaszban megjelenik egy ún. tantervi tanács is (kurikulárna rada), arról azonban sehol sem olvashatunk, hogy ezekben a szervezetekben a kisebbségek képviselőinek jogszabályban rögzített helyük volna. Ez azt jelenti, hogy továbbra is fennáll a jelenlegi helyzet: a központi oktatásirányítási és -ellenőrzési szervekben a kisebbségi oktatás kérdései teljesen marginális helyet foglalnak el. Ez a tény A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának végrehajtását ellenőrző szakemberek figyelmét is felkeltette, s ezért azt indítványozták, hogy a kormányzat hozzon létre egy olyan szervet, amelynek a kisebbségi oktatással (a kisebbségi nyelvek oktatásával) kapcsolatos intézkedések és fejlesztések ellenőrzése volna.

Az új törvénytervezetnek azonban egyéb, magyar „bel?ügy”-nek tekinthető nyelvpolitikai összefüggései és kihatásai is vannak. A jelenlegi oktatási törvényekkel összevetve bizonyos területeken ugyanis alapvető koncepcióváltást jelez a tervezet, s ez új fogalmak és terminusok bevezetésével is együtt jár. Így például a képzettségi szinteket az ún. ISCED nemzetközi osztályozáshoz igazítja, s így bevezeti a predprimárne, primárne, nižšie stredné vzdelanie stb. megnevezéseket, s az egyes képzettségi szinteket igazoló dokumentumokat nemcsak a megszokott vysvedčenie, hanem bizonyos esetekben az osvedčenie szóval nevezi meg. De újak a štátny vzdelávací program, výchov?no-vzde?lávací program, výkonové štan?dardy s a már említett kurikulárna rada stb. kifejezések is. Ezekkel a kifejezésekkel nyilván még sokszor fogunk találkozni, ezért szükséges lesz őket magyarul megnevezni. Tapasztalatom szerint nálunk a szlovák szakkifejezések magyar megfelelője ad hoc fordítások révén alakul ki, így gyakori a variabilitás: egyazon szlovák terminusnak több magyar megfelelője is forgalomban van, s az is nagyon esetleges, hogy az adott fogalomra Magyarországon kialakult megnevezés megjelenik-e, esetleg elterjed-e nálunk is. Most is fennáll ez a veszély, ezért az oktatási szakterminológia további szétfejlődése és a megértést gátoló variabilitás fennmaradása csak közös, a magyar hagyományoknak megfelelő terminológia kialakításával, illetve a törvény megfelelő színvonalú magyar fordításával érhető el.