Az olasz meló

Charlie (Mark Wahlberg) öszszeszokott bandája hathatós közreműködésével meglovasít 35 millió dollár értékű aranyat egy velencei palotából. Amikor eljön az osztozkodás ideje, kellemetlen meglepetés éri: egyik embere, Steve (Edward Norton) meggyilkolja a csapat „korelnökét”, Johnt (Donald Sutherland), hogy aztán egyedül lépjen meg a teljes zsákmánnyal. Charlie-t és a srácokat azonban nem olyan fából faragták, hogy ebbe csak úgy beletörődjenek: Steve után erednek Los Angelesbe, hogy John lányával, a gyönyörű kasszafúró Stellával (Charlize Theron) és három Mini Cooperrel kiegészülve, az általuk kreált irgalmatlan közlekedési dugót kihasználva visszalopják jogos (?) tulajdonukat...

F. Gary Gray rendező egy átlagon felüli túszdráma (Nincs alku) és egy átlagon aluli Bosszúvágy-utánzat (Túl mindenen) után most az 1969-es brit gyöngyszem, Az olasz meló remake-jével állt elő, bebizonyítva ezzel, hogy jó érzéke van a könnyedebb akciófilmekhez is. Rögtön a mozi elején láthatunk egy ötletes rablást, amely a legjobb James Bond-hagyományokat idéző motorcsónakos üldözésbe csap át Velence vízzel elárasztott utcáin. Igazi telitalálat a főszereplők előéletét bemutató egy-egy félperces flashback is a film közepe táján, ami kenterbe veri a Charlie angyalai 1-2. főcímébe belenyomorított hasonszőrű próbálkozást. A régi verzióhoz csak annyira ragaszkodik, amennyire muszáj: a főszereplő neve, a Mini Cooperek és néhány fontos mozzanat köszön vissza a Peter Collinson-filmből, s ezeket Graynek és a két forgatókönyvírónak sikerült a modern kori történet kontextusába helyeznie. Persze a szkript nem teljesen klisémentes („Hallanod kellett volna, ahogy apád rimánkodik az életéért!”), de ezeket a sablonokat általában feledteti valami poén („Három dologgal nem érdemes szórakozni: az anyatermészettel, az anyósoddal és az anyab***ó ukránokkal!”).

Bár az eredeti változat Charlie-ja, Michael Caine most nem bukkan fel mellékszerepben, mint ahogy azt az újrafeldolgozott Get Carter esetében tette, itt van helyette Donald Sutherland, akitől úgyszintén nem áll távol az aranyrabló gazfickó figurája (A nagy vonatrablás). A többi szereplő sem hoz szégyent a filmre: Mark Wahlberg A majmok bolygója-beli halovány teljesítménye után most megemberelte magát, néha még Mel Gibson Maverick-es lazaságát is megközelíti. Charlize Theron igazi vagány csaj, és a drámai jeleneteket is nagyrészt ő viszi a vállán; Edward Norton (kissé Sean Penn-re emlékeztető kinézettel) immár rutinnal áll át film közben egyik oldalról a másikra; a sofőr, a computermágus és a robbantási szakértő mellékszerepeiben felbukkanó Jason Statham, Seth Green és Mos Def pedig csak tovább színesítik a palettát.

Az olasz meló elsőosztályú popcornfilm. Visszahozza az alapmű és a többi klasszikus zsiványmozi hangulatát, emellett a mai elvárásoknak megfelelő akcióélményt is szállítja. Tempós, mégsem pörgeti túl magát, görcs nélkül szórakoztat, van stílusa, szíve és lelke. Bárcsak több ilyen film lenne! (mozinet)

Az olasz meló (The Italian Job), színes, amerikai-angol-francia film (2003), 111 perc, R.: F. Gary Gray, Szereplők: Charlize Theron, Edward Norton, Mark Wahlberg, Donald Sutherland, Gawtti, Jason Statham, Mos Def, Olek Krupa, Seth Green