Az „isteni” színésznő

Pozsonyban nevelkedett, ahol balettet tanult az orosz származású Aubrichtovánál és Viscoussi olasz balettmesternél. Mint táncos csodagyerek járta Európát Munczi Bulla néven, s 13 éves volt, mikor Bécsben felfedezte a kor egyik legnevesebb rendezője, Max Reinhardt. Mint Reinhardt társulatának egyik vezető színésznője 1928-tól 1934-ig játszott német nyelven Berlinben, Münchenben, Bécsben.

Az osztrák fővárosban a Waterloo Bridge című darabban látta meg őt Bárdos Artúr, a Belvárosi Színház vezetője, s azonnal szerződést ajánlott neki. A fiatal színésznő nem sokáig késlekedett a válasszal, s 1934-ban – hátat fordítva a német színpadoknak – leszerződött a Belvárosi Színházhoz, melynek négy évadon keresztül volt a tagja. Pályájának talán legnagyobb sikerét is itt aratta 1936-ban Szent Johannaként G. B. Shaw drámájában, s ezt követően a színikritikák az „isteni” jelzővel említették nevét a közönség legteljesebb egyetértésével. Ugyancsak a Belvárosi Színházban játszotta el Kosztolányi Édes Annájának címszerepét, melyért szintén szívébe zárta őt a közönség.

1938-ban Bulla Elma átszerződött a Vígszínházhoz, ahol 1945-ig maradt. Egyes források szerint az elszerződés oka az volt, hogy a csendes, komoly és befelé forduló színésznő nem bírta tovább a színház fő mókamesterének, Páger Antalnak a csínyeit, ugratásait. A sors furcsa fintora, hogy a Vígszínház Bulla mellett ugyanekkor Páger Antalt is elcsábította a Belvárositól. Az ezt követő évtizedekben Páger tréfái egyre szelídültek, s a két neves színész számos alkalommal játszott együtt színpadon és filmen is. ĺgy történt például Az esőcsináló, a Hárman a padon, az Adáshiba című darabokban, s Makk Károly Két történet a félmúltból című filmjének Philemon és Baucis epizódjában.

Törékeny alkata, jellegzetes, kissé fátyolos hangja az intellektuális, szenvedő asszonyalakok megformálására tették alkalmassá, sokáig ő volt a modern értelmiségi asszony megtestesítője. Később megmutatkozott finom humora is. Eszközei mindig finomak, visszafogottak, gesztusai fegyelmezettek voltak. Játékmódja természetes, beszédkultúrája árnyalt volt.

A színpad mellett a filmvásznon is többször feltűnt. Első jelentős filmszerepét a Bárdos Artúr rendezésében forgatott 1936-os Én voltam! – Vallomás című filmben játszotta. Pályája utolsó szakaszához két emlékezetes filmszerep fűződik: Örkény István Macskajáték című darabjának filmváltozatában Giza és a már említett Philemon és Baucis öregasszony szerepe (mindkét filmet Makk Károly rendezte).

A felejthetetlen színésznő 67 éves korában, 1980. május 14-én búcsúzott el örökre a földi színpadtól.