Az is jól szórakozhat, aki nem csak a zene miatt érkezett

Lehet abban valami, hogy a harmadik napon a legnehezebb, mert nem csak a pénteki történéseket kellene némi jósnői segítséggel papírra vetni, hanem a hétvége programjának is el kell férnie ezen a szűkös helyen. A nagyszínpaddal még könnyű dolgom van, hiszen sem a tavaly nagyot robbantó Basement Jaxx, sem a Wailers, sem pedig a Brand New Heavies nem ronthat el semmit, náluk garantált a tömegtáncoltatás. A világzenészek közül a Zap Mama szívem csücske, róluk talán majd egyszer hosszabban, a francia Les Hurlements d’Léo nevű pörgős-dallamos zenekarra pedig sokan emlékezhetnek négy évvel ezelőttről.

A Jazz Színpadon, a Bahián vagy a Wan2-n viszont kiszámíthatatlan dolgok, nagy zenei egymásra találások történhetnek, s jövendölni lehetetlen. Ma például érdemes lesz belehallgatni a Kaltenecker trió legújabb agyeldobásába, mert náluk együtt van az újító, stílusteremtő szándék és a kiemelkedő hangszeres tudás. Közvetlenül utánuk lép fel a Balázs Elemér Group: tagjai a dallamközpontú, népi elemekkel megspékelt dzsessz nagy tudorai. Ennek gyökeres ellentétét műveli a Test Jazz Group nevű fiatal formáció, ők a legmodernebb irányzatok, a trip-hop, a drum’n’bass és az electric boogie ritmusait csempészik dzsesszkísérleteikbe. Vasárnap Berki Tamás érdemel feltétlen figyelmet ezen a színpadon, amelyen egyébként minden éjjel jam session zárja a műsort.

Idén a tavalyinál is jobban nyomulnak a franciák, a Szigetre temérdek izgalmas zenekart teleportált a Francia Intézet, olyanokat, mint a múltkor már egekbe emelt Watchaclan vagy a Les Tambours du Bronx. Az ő nevüket főleg az „ütős” zenék kedvelői ismerhetik. Ezek a derék gallok mindenen dobolnak, ami a kezük ügyébe kerül, és ezt immár 18 éve csinálják. Akkora sikerrel, hogy mára a kulturális örökség részei, szerepeltek például a nagy francia forradalom 200. évfordulóján, vagy az Eiffel-torony századik születésnapján. Vasárnapra a Tarace Boulba zenekar megtekintése szerepel a határidőnaplómban, ők a funky és a reggae megbonthatatlan barátságát hirdetik, a rezesbandák előtt is fejet hajtva. Már látom, hogy lesz nagy szaladgálás a helyszínek között, a nagyszínpadon ugyanis ma este a Korn, holnap pedig az utóbbi év legnagyobb brit szenzációja, a Franz Ferdinand lép fel. Ezalatt a metálosok a Saxonra headbangelhetnek, a higgadtabbak pedig Müller Péter Sziámi Seress Rezső-estjét (!) élvezhetik.

Aki nem a zenéért jött a fesztiválra, anélkül is remekül szórakozhat a hétvégén, hogy egyetlen koncertet abszolválna. A Moziverzum sátorban egyebek mellett az idei év legjobb animációs filmjeit nézheti meg, az összművészeti helyszínen kiállításokat láthat és beszélgethet képzőművészekkel, divattervezőkkel, írókkal, sőt operarendezőkkel is. Az előadások közül mindenképp figyelmet érdemel Arató László irodalomtörténész tudományos elemzése a Kispál és a Borz dalszövegeiről vagy a klímaváltozás biológiai és társadalmi kihívásairól szóló előadás, amelyben szól lesz a cunamiról is. A generációs szakadék áthidalására pedig Faludy György a legjobb példa, aki évek óta ellátogat a Szigetre. Idén Para-Kovács Imre beszélget vele, el tetszenek tudni képzelni...

A színház- és táncsátor kínálata elképesztő, az egy hét alatt fellép Ladányi Andrea táncszínháza, a Frenák Pál társulat, Bozsik Yvette, a Horváth Csaba-féle világhírű Közép-Európai Táncszínház, ausztrál törzsi táncosok, indiai, kubai, afrikai néptáncosok és a besorolhatatlan kísérletezők a világ minden tájáról. Ezen felül utcaszínházak is szórakoztatják a szigetlakókat, a nap bármely órájában, a hetvenhektáros terület bármely pontján megjelenhetnek hatméteres óriásbábok, egy őrült feltaláló az ő zeppelinjével, zsonglőrök, artisták, kaszkadőrök és más csodabogarak. Tegnap például egy szabályos brazil karneváli menetbe keveredtem, ördög tudja, hogyan.

Aztán itt vannak a sportolási lehetőségek, a különböző mászófalak, vízifoci és más extrém játékok, zuhanós-repülős, ügyességi és bátorsági sportépítmények, amelyekről csak működés közben derül ki, mire is szolgálnak valójában. Én e témában nem óhajtok extrém mélységekbe ereszkedni, mert még az ördögkerékbe sem mertem becsatoltatni magam, pedig az már tíz éve is itt volt. Az óriásjojózást sem a nagyközönség előtt fogom kipróbálni, hanem szépen ellesem a mozdulatokat, aztán majd otthon a sötét parkban.

Az időjárást eddig kopogjuk le, bár hétvégére záporokkal és zivatarokkal ijesztgetnek a meteorológusok. A látogatók napi átlaga 50 ezer fő körül mozog, a csúcsforgalom vasárnapra várható. Ki ide belép, hat nyelven üdvözlik hatalmas transzparenseken. „Ahojte!” felirat ugyan nincs, de figyelemreméltóan sok hazánkfia csápol a koncerteken. És akkor még csak a „hangoskodókról” beszélek, akikről kiderült, honnan jöttek...