Az irodalom dzsungelében

Békés Pált Juhász Katalin faggattaSomogyi Tibor felvételeA József Attila-díjas író pozsonyi látogatásának egyik apropóját az adta, hogy a kassai Thália Színház a szlovák fővárosban vendégszerepelt A dzsungel könyve című musicallel, amelynek színpadi adaptációja is az ő munkája. Mivel Békés Pál a kassai, nagy sikerű premierre nem jutott el, a színház pozsonyi vendégszereplését már nem hagyta ki. A Hviezdoslav Színházban telt ház volt, ellentétben a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában megrendezett író-olvasó találkozóval, amelyen családias hangulatban, szűk körben faggatta az írót Juhász Katalin. Sok mindent sikerült már Nyugatról importálnunk az elmúlt évek-évtizedek alatt, azt azonban még nem, hogy az ilyen rendezvényeken a fiatal, a közép- és az idősebb generáció tagjai egyaránt nagyobb számban felbukkanjanak. Ami nagy kár, mert ezúttal is egy kellemes és érdekes beszélgetésről maradtak le azok, akik otthon maradtak.

Az est egyik témája természetesen A dzsungel könyvének Thália-beli változata volt, amelyet Békés Pál az általa látott előadások között a két legjobb közé sorolt. „Igazi meglepetés volt számomra, mert olyan színek és ízek voltak benne, amelyek a korábbi előadásokban nem fordultak elő.” Ez nem kis szó, hiszen a Békés Pál – Dés László – Geszti Péter által jegyzett „dzsungelmusicalt” 1996-os megszületése óta tizenkét színházban vitték színpadra. Az író elmondta: annak idején, amikor a színpadi változat elkészítésére Hegedűs D. Gézától, a kiváló színész-rendezőtől felkérést kapott, meg sem fordult a fejében, hogy ekkora sikerszériát fog befutni a darab, amelyet csak a Vígszínházban már több mint hatszázszor adták elő.

Békés Pál tapasztalatai szerint a mai gyerekek közt alig akad olyan, aki Kipling művét olvasta volna, és nem tudják azt sem, hogy a Disney-féle rajzfilmmel ellentétben a könyv bizony elég komor. Az általa készített adaptáció ugyan „nem egy komor színdarab, de benne vannak az eredeti A dzsungel könyve eléggé karcos részei, amelyek életről, halálról, győzelemről és a vezérkultuszról szólnak”. A kassai előadás azért is nagyon tetszett neki, mert ezek a motívumok megjelentek benne. A dzsungel könyve komor hangulatú története kapcsán szóba került az is, nevezhető-e egyáltalán Kipling műve gyerekkönyvnek, az író azonban úgy véli, nehezen határozható meg, és egy könyvtárnyi választ igényelne a kérdés, mi való a gyerekeknek. Példaként a Grimm-meséket hozta fel, amelyen valamennyien felnőttünk: „Volt egy sokkoló élményem. A Grimm-összest magyar nyelvre először 1989-ben fordították le. Végigolvastam. Ajánlom a figyelmükbe, hogy mi az, amiről mi úgy tudjuk, gyermekeknek való, kedves mese, és mi a valóság, amit Jacob és Wilhelm Grimm Németországban összegyűjtött, és aminek alapján az európai kultúrtörténet egyik legnagyobb hatású mesegyűjteménye napvilágot látott. Miközben a kötet címe Gyermek- és családi mesék. Az, hogy manapság mit gondolunk arról, hogy mi való a gyereknek, és hogy valójában ezek az alapmesék miről szólnak, ez két külön világ. A gyerekeknek szóló irodalom, amit tételesen ezzel a céllal írnak, 150 éve létezik. Előtte hírét nem hallották. Ez egy újmódi fejlemény a világ kultúrájában.”

A jelenlévők képet kaphattak az IBBY munkájáról, céljairól is, arról, milyen típusú gyermekkönyveknek van sikerük napjainkban külföldön. Békés Pál elmondta, ma már a mesés történetek helyett inkább azok iránt van érdeklődés, amelyek a való világgal ismertetik meg a kicsiket. A legutóbbi bolognai nemzetközi gyermekkönyvvásáron például egy olyan francia kötetet díjaztak, amely a halált magyarázza meg a gyerekeknek. Szólt arról is, hogy a gyermekkönyvek kiadásának, a későbbi felnőtt olvasók kinevelésének mekkora fontosságot tulajdonítanak Nyugat-Európában, és hogy melyek azok a magyar gyerekkönyvek, amelyeknek esélyük van a külföldi sikerre. A „felnőtt irodalomra” is jutott némi idő: Békés Pál Bélyeggyűjtemény című kötetének bélyegnyi terjedelmű novelláiból (melyet Hemingway „vignettái” és Örkény egypercesei is ihlettek) Czuczor Nóra olvasott fel.