Az identitáskeresés játéka

H. Nagy Péter, L. Varga Péter, Dánél Móna, L. Simon László, Szombathy Bálint és Juhász R. JózsefVárnai Zsolt felvételeH. Nagy Péter – Michal Murin – Jozef Cseres: PARAF – Juhász R. József költészetéről és performanszairól című könyvét, valamint H. Nagy Péter: A betűcivilizáció szétrobbantása – Szombathy Bálint szupergutenbergi univerzuma című kötetét Dánél Móna irodalomtörténész, illetve L. Varga Péter irodalomkritikus mutatta be az esten, melynek háziasszonya Kecskés Ildikó, az Anton Bernolák Könyvtár módszerésze volt.

A kötetek szerkesztője, L. Simon László József Attila-díjas költő úgy véli, a könyvsorozatok előnye, hogy darabjai nagyban erősítik egymást, az egyik életmű a másikra is felhívja a figyelmet.

A sorozat két új darabjának érdekessége az is, hogy több „találkozási pontja” is van: az egyik, hogy H. Nagy Péter mindkét kötetet jegyzi, a másik, hogy mind a két monográfia „főszereplője” kisebbségi avantgárd művész: az érsekújvári Juhász R. József és a jugoszláviai Pacséron született Szombathy Bálint.

Dánél Móna Para(f)-bázisok címmel méltatta a Juhász R. Józsefről szóló monográfiát: „Jó közegnek ígérkezik a könyv, teret ad az olvasásnak. Bizonyos értelemben a könyv klasszikus zárt terét igyekszik felnyitni az olvasásra való reflektálással. Szükségsze?rű?nek látszik ezen dilemmák megfogalmazásának előrehelyezése, hiszen olyan nem (le)zárt életmű bemutatására tesz kísérletet a Paraf című monográfia, amelynek komponensei többnyire nem a könyv lapjaihoz kapcsolódnak. A performansz és a monográfia mediális különbségeit, egymásnak feszülését ily módon mindvégig érzékelnünk kell. Hasonló különbségeket fogunk érzékelni a három szerzőtől származó, különböző előfeltevéseken alapuló szövegek között is. Ezen eltérések szintén a hagyományos monográfia egynemű struktúrája ellenébe látszanak hatni. Mindezekből úgy tűnik, hogy a heterogenitást, különnemű dolgokat egymásra rétegző sokirányú művészet, melyet Juhász R. József mível, kikényszeríti a különneműség megtartását a tudományos monográfia műfaján belül is.”

L. Varga Péter örült annak, hogy H. Nagy Péter Szombathy Bálintról szóló kötetében nem a monográfiaírás szokásos dilemmájával kezdi az eszmefuttatását. Azért nem, mert lezáratlan és igen sokrétű kiterjedt alkotói tevékenységet méltat, s melynek részproblémái különböző aspektusú értelmezői feladatot rónak ki. Szerinte H. Nagy monográfiája támpontot ad ahhoz, hogy a művészetkedvelő olvasó elmélyültebben tanulmányozhassa Szombathy Bálint nagyszerű munkáit, és az avantgárd mű?vésziség olykor komoly fejtöréseket okozó teoretikus összetevőit. Majd így zárta beszédét: „A mű?vésziség itt az identitáskeresés játéka, a jelek újraszituálása. H. Nagy könyvének Codája éppen ezért Szombathy Bálint a.k.a. Álneves művészek, művészi álnevek című, Art Lover néven megjelent kötetét taglalja, mely szerzői álnevek és az ehhez kapcsolható magatartásmódok felett töpreng a lexikonok szócikkszerkezetét követve. A kiadó előszava szerint, idézi H. Nagy, »a kötetet bárki tovább írhatja, a maga igényeinek megfelelően«. Ez vonatkozik recenziónk tárgyára is: az értelmezői munka önmaga érdemeit a recepciós beszéd továbbírhatóságában látná. Egy olyan folytatólagos beszédben, mely e monográfiából kiindulva akár az Art Lover szócikket is összeállíthatná. Az elvégzett munka alapján erre kétségtelenül van esély.”