Az idegen kultúra és vallás rejtelmes misztikuma

Így válik a hazai útleíró kiadványok kiemelt részévé.

A könyv az Előszón kívül tíz nagyobb, fotódokumentációval tarkított fejezetet tartalmaz. Az Előszó életrajzi adatokkal bővített, őszinte vallomásokat tartalmazó bevezetés, melyben a szerző egy szerencsétlen lovasbalesetre emlékezve kezdi meg történetét, s mintegy tanácsként írja: „próbáljunk belesimulni a környezetbe és élvezni a pillanat varázsát.”

Az első fejezet a fekete kontinens legmagasabb csúcsát mutatja be, részletesen leírja a Kilimandzsárónál tett kalandtúrát. Az oly távolinak tűnő behavazott Mawenzi éles csúcsai, a hegységet 2800 méterig körülvevő sűrű trópusi erdő fokozatosan barátságtalanná teszi a meredek utat az Uhuru-csúcshoz. Antal leírása szerint „az ember, mikor már azt érzi, nincs tovább, ereje fele még mindig benne rejtőzik.” A legszebb látványt mégis a vulkán pereméről látszódó napfelkelte nyújtja.

A következő részben a szerző a Pireneusokban bemutatja Európa egyik legmagasabb zuhatagát, a la Grande Cascade vízesést a maga 423 méterével. A Pireneusok vadsága elképesztő, határt képez Franciaország és Spanyolország között. Síelni nem síeltek, viszont több olyan része is van ennek a tájnak, ahol nyáron sem olvad el a hó. A meredek hágó mellett az ott élő medvéktől is volt félszük.

A harmadik fejezet a Himaláját mutatja be, melyből a modern ember teljesen kivonult, csak kevesen érintkeznek a természet nyújtotta szabadsággal. A Nepál címet viselő rész egyike az idegen kultúrát bemutató fejezeteknek, itt olvashatunk a helyi szokásoknak megfelelően végrehajtott halottégetésről Katmanduban. Katmanduban minden a hegymászásról szól, ami nem csoda, hisz a Himalája hóborította hegyvonulata mindenki számára felejthetetlen élményként hat. A hely klímájáról elmondható, hogy nagyon száraz levegőjű, bármennyit iszik is az ember, másodperceken belül ugyanolyan száraz a szája. A fejezetben olvashatunk a 4000 méter fölött álló kolostorról és a Chitwan Nemzeti Park rejtelmeiről.

A következő rész Kubába visz el bennünket, ahol a gyönyörű tenger, tánc, szivar, dolce vita és az életvidám helyiek várják az oda látogató turistákat. Az érintetlen tengerpart, a Sierra Maestra vízesései, a krokodilok lakta Laguna del Toro mocsaras részei mind Fidel Castro birodalmát képezik éppúgy, mint a zenészek és a veterán autók.

Az ötödik fejezet Közép-Amerikát, a vulkánok hazáját mutatja be, ahol négy-öt másodpercenként megremeg a föld. Costa Rica őserdei, a vulkánokból bármikor előtörhető magma bizony emberáldozatokat is követel. Antal Tamás lenyűgöző írásmóddal jeleníti meg a civilizációtól távol, az őserdők mélyén élő egyszerű falucska lakóit. Itt található a világ legaktívabb vulkánja, az Arenál. A helyi kocsmában a Tarantino-filmek hangulata köszön vissza: kövér, kifestett fekete nők, bérgyilkos arcú férfiak.

A következő részben a mai Kína területéhez tartozó országrészről, Ladakh tartományról olvashatunk. Itt mutatja be az utazó a 3500 méter magasságban található kolostorok világát, az azokat körülvevő természet szépségeit. A Markha völgyében tett túrán körbejárták azokat a területeket, ahol valaha Kőrösi Csoma Sándor másfél éven keresztül tanulta a tibeti nyelvet. 5300 méter magasban egyre inkább csökken az oxigén, ami a túrát nehezítette.

A hetedik fejezet a hegymászók igazi kalandtúrájára összpontosít, mégpedig a Dolomitok szívében. „A hegyek óriási szabadságot adnak, de figyelmeztetnek bennünket arra is, hogy milyen kicsik és sebezhetőek vagyunk.” Antal és társai jártak azokon a területeken is, ahol a Cliffhanger című filmet forgatták, s voltak oly magasban is, ahol már felhő takarja a csúcsot.

A könyv következő fejezetében az utazó Izlandot tárja elénk, ahol a természet ereje szinte leírhatatlan: a Kék lagúna (amely tényleg kék), a gejzír (amely majdnem leforrázta őket), a lenyűgöző vízesések.

A kilencedik fejezet Európa talán legellentmondásosabb országáról, Perzsiáról tudósít. Antal szerint már a kiutazáshoz szükséges vízum is kész bonyodalom. Irán szent hegye az 5671 méter magas Damavand, amely még ma is működő vulkán. Antal Tamás ebben a fejezetben ír részletesen a helyi városokról, a bennük élő kultúráról, valamint az iszlámról.

Az útleírás bejező része Peruba kísér. A kecsua indián gyerekek megrázó életviszonyát bemutató oldalak mellett a legendás Machu Picchu rejtelmeibe kalauzol az utazó.

Antal Tamás könyvét ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek az izgalmas útleírások iránt, akik szívesen ismerik meg a világ különböző tájait és azoknak, akiket lenyűgöz az idegen kultúra, vallás rejtelmes misztikuma.

(Antal Tamás: Úton lenni jó. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2010, 192 old.)
Vízkeleti László