Az ezerarcú énekesnő, Kalmár Magda 80 éves

Alig volt kétéves, amikor először lépett színpadra. Nyolcévesen kezdett zongorázni tanulni, és bár eleinte a zenei pálya vonzotta, első munkahelye egy postai iroda volt. 

Egyszer elkísérte barátnőjét énekórára, ahol Tordai Blanka tanárnő felismerte tehetségét és tanítványául fogadta. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta énektanulmányait, harmadévesen jelentkezett az Operaház kórusába, ahová nem vették fel, hanem szólistabemutatkozásra hívták, amit sikereseren abszolvált.

1967-ben lett a Magyar Állami Operaház magánénekese, 1972-ben Pozsonyban megnyerte az UNESCO-énekversenyt, ezután egymás után kapta a felkéréseket. Hosszú pályafutása alatt mintegy ötven főszerepet, fontos koloratúr és lírai szoprán szólamokat énekelt el, természetes adottságai elsősorban a Mozart-szerepekre predesztinálták. Emlékezetes volt A varázsfuvola Papagenájaként és Paminájaként, a Figaro házassága Cherubin és Suzanne, a Don Giovanni Zerlina, a Cosí fan tutte Despina szerepében. Két évtizedig énekelte Rosinát Rossini A sevillai borbély című operájában, később ugyanebben a műben Bertaként is színpadra lépett. Operaházi sikerei mellett musical- és nótaénekesként is rendkívül népszerű lett.

Kalmár Magda a színpadon az őszinteséget, a szerep megformálásához pedig az alázatot tartja lényegesnek. Úgy véli, nem elég csak technikailag jól énekelni, a szerepeket belülről is át kell élni. A tehetséggondozást is fontosnak tartja, több mint harminc éve egyik alapítója volt a Muzsika Alapítványnak, amely fiatal énekeseket támogat.

Művészeti tevékenységét számos díjjal jutalmazták, 1975-ben megkapta a Francia Akadémia díját, 1999-ben Melis György-díjban részesült. 1998-tól az Operaház örökös tagja, 2003-ban pedig Kossuth-díjat kapott operaénekesi pályájáért, színpadi alakításainak sokoldalúságáért.