Az Excsajok szelleme munkatársunk szemével

Többféle feldolgozása volt már ugyanis annak az alaphelyzetnek (végül is itt egy irodalmi klasszikus feldolgozásáról van szó), melynek lényege, hogy a kicsapongó agglegény, aki sose tudja, melyik ágyban nyugszik és melyikben kél, találkozik excsajaival. Ebben a Mark Waters által rendezett amerikai vígjátékban a dolog pikantériája, hogy Connor Mead (Matthew McConaughey, akinek csupa pocsék szerep jut az utóbbi időben) nagybátyja, valamint excsajai szellemeinek tanulságokra rávilágító kalauzolásával szembesül korábbi, jelen- és jövőbeli kalandjaival egy groteszk időutazásban, amely során stílusos járművel vágtatnak csajtól csajig: egy hatalmas, öblös, klasszikus franciaágyon.

Connor a társadalom krémjében mozgó divatfotós, aki rég eltávolodott a valóságtól. Mintegy megleckéztetésképpen az öccse lakodalmát megelőző napokban találkozik nagybátyja, Wayne bácsi (Michael Douglas) és néhány elhagyott excsaja szellemével, akik szembesítik önmagával. Azzal a rossz tulajdonságával, amelyet valójában a nőcsábász Wayne bácsi nevelt belé kamaszkorában, amikor még nem volt ilyen macsós, ilyen nagyvilági, ilyen nőfaló, öntelt, lekezelő, nemtörődöm, karrierista. A laza erkölcsű, nagyvilági nagybáty kézbe vette a nyámnyila kiskamaszt, és bevezette a könnyű csajok, a márkás italok és szivarok, vagyis az élvezetek mámoros világába. (Hogy abból a málé dagi kiskamaszból, aki – anno – beült Wayne bácsi menő kocsijába, majd a luxusbárban hányingert kapott az italtól, ilyen sármos, kigyúrt, kinyalt-kifent jóképű, vagány úri nagyfiú cseperedjen, az is csak a film eszközeivel lehetséges, talán.)

Az öccse lakodalmát megelőző napokban, amikor a pazar vidéki villában összejönnek a családtagok, a barátok és főleg a koszorúslányok, Connor is megérkezik a nagy hepajra, s megkapja a lak fényűző vendégszobáját, amely igazi bűnbarlang. De a dögös, öblös ágy, amely csábító élvezetek nyughelye volt, Wayne bácsi és az excsajok szellemének hatására fura mód megéled, feltámad benne egy régen elhagyott csaj, s útra kelnek ágyastul a jelenben, ám mindenekelőtt Connor és excsajainak múltjába, kitérőt téve itt-ott a jövőbe is. (Helyenként túl gyors váltással, máskor unalmassá nyújtott epizódokba ragadva.) A múltat a jelennel Jenny (Jennifer Garner) köti össze, aki gyerekkori társa Connornak. A pici Connor hintában ülve kiscsoportosként már-már szerelmet vallott neki, s talán az egyetlen a menyegzőre megjelent hölgyek közül, akit a sztárfotós nem gyűjtött be az exek nagy táborába. S úgy tűnik, nem is nagyon van rá esélye, hiszen Jennynek egy megfontolt, intelligens, tökéletes férjnek való fiatalember, Brad (Daniel Sunjata – akadálymentes felemelkedést jósolhatunk neki a színészi pályán) próbál a kegyeibe férkőzni. Connor természetesen prüszköl, hogy lecsapják a kezéről a legjobb nőt. Próbálja kiütni a nyeregből Bradet, miközben a vándorágy az időutazásról visszatér a villába. A szellemekkel tett kirándulás vége egyben azt jelzi, hogy Connor (talán) révbe ér – kezdhetünk zizegni-zörögni a papírzsebkendő-csomagolással, mivel közeleg az érzelgős befejezés. Nem is lehetne másképp! De így, amint! Izgire romantikus. Jó ez nyárra.