Az első két nap summája

A zúzós, punkos ska zenét játszó spanyol SKA-P gitárosa és Sista Ka, a Watchaclan énekesnőjeMüller András felvételeiÉrkezéskor a motozóbrigád közelében három cseh bajtársat láttam, akik egy félig megivott karton minőségi sör mellett kókadoztak. Szegényeknek meg kellett inniuk mindet, viszont senkinek sem hagyták, hogy segítsen nekik ebben.

Kajafronton talán minden eddiginél szélesebb a választék, ezért nem bocsátkozom felsorolásba. Van már Tesco is, ezt is megértük, ki gondolta volna, mondjuk, 1994-ben? A 13. Sziget Fesztiválra 400 ezer látogatót várnak, és a nyitónapon úgy tűnt, itt is vannak mindannyian. Az utcákon csak lépésben lehetett haladni, odaérni valahová pedig szinte lehetetlen volt, nem csak a tömeg, hanem a csábító műsorkínálat miatt is. Engem például háromszor is eltérítettek eredeti úti célomtól bizonyos események. Sean Paul koncertjére igyekezve például fülembe kúsztak a roma sátorból áramló dallamok. A Romano Drom nevű oláhcigány zenekart egyszerűen nem lehet otthagyni, ezért a jamaicai reggea-dancefloor világsztárból csak perceket hallottam. A sajtótájékoztatón egyébként Sean azt állította, meg fog komolyodni, mélyebb tartalmú számokat igyekszik majd írni, hogy az emberek ne csak a feneküket rázzák a zenéjére. Hát, majd meglátjuk...

A Morcheeba új énekesnője, Daisy betegség miatt távol maradt, helyette egy valamivel haloványabb leányzó ugrott be. Az új album számai már távol vannak a triphoptól, Paul Godfrey pedig azt bírta nyilatkozni, hogy a Morcheeba amúgy is egyenlő vele és a tesójával, azaz majdhogynem mindegy, ki énekel. No comment...

Az első nap nagy felfedezése számomra a francia Watchaclan zenekar volt, akiknél a dub, jungle, ragga, valamint a Marseille-környéki népzene szépen elegyedik az észak-afrikai ritmusokkal. Énekesnőjük, Sista Ka mellesleg internacionális szupersztár-kvalitásokkal rendelkezik. Ugyanilyen váratlan ámulatba ejtett tegnap a belga Daau vagy az a német utcaszínház, amelynek színészei hatalmas póznákon lógva-lebegve adtak elő egy Neruda-vers ihlette látványdarabot.

Az Anima Sound System Londonból importált új énekese tűrhetően mutatkozott be, a magyar hangbrigád zenéje ugyan kisebb változásokon esett át, népi dallamfoszlányokat például csak elvétve hallani náluk, sokkal inkább az Asian Dub Foundationre kezdenek hasonlítani, ami persze egyáltalán nem baj. A legnagyobb izgalommal várt sztárok, az Underworld pedig úgy repített vissza minket 1995-be, hogy közben végig a mában maradhattunk. A régi számokat felturbózták, ami a színpadi látvánnyal együtt azok figyelmét is ébren tudta tartani, akiknek mind a hét lemezük megvan.

Ma a Brand New Heavies és a tavaly nagyot robbantó Basement Jaxx táncoltatja meg a népet, holnap pedig Korn-rajongókkal telik meg a nagyszínpad környéke. A világzenei deszkákon ugyanabban az időben az új brit szenzáció, az Oi Va Voi látható, az alternatívok maradéka pedig a Bahián élvezheti a sokat sejtető Gregor Samsa nevű cseh zenekart, amelyet egyébként a Jutott Nekiből ismert Gál Attila alapított.

Apró jobbításokat már az első két napon fel lehetett fedezni a kultúrszolgáltatások területén: a szabadtéri moziban pontosan kezdődnek a filmek, a tavaly kötelező szaunaként funkcionáló WAN2 színpadot pedig hatalmas ventillátorokkal hűtik, olyannyira, hogy a szerdai Sickratman-koncerten már szinte fáztam. Mindenütt útbaigazító táblák, térkép nélkül is boldogul az ember, még éjjel is. A dombról ismét „élménycsúszdákon” lehet lecsúszni, mint a régi szép időkben, a biztonsági őrök pedig idén már-már olyan kedvesek, mint megannyi banktisztviselő.