Az ára kisebb, mint a kára

Normális dolog, ha veszteség ér valakit, szomorú és fájdalmat érez. Ám ha a lelki egyensúly hosszabb idő elteltével sem billen helyre, s ha emiatt a beteg képtelen visszazökkenni a megszokott életvitelbe – riadót kell fújni. Mert a vészjelek: tartós szomorúság, levertség, érdektelenség, negatív gondolatok, nyugtalanság, pesszimizmus, fáradékonyság, szétszórtság, esetleg feledékenység komoly bajra utalhat. Elfogadott nézet, hogy kb. kétszer annyi nő (18–55 éves korig) szenved depresszióban, mint férfi, amiből a szakértők arra következtetnek, hogy az aktív nők életformája lehet az egyik fő előidéző ok. Mert depresszióba kergethet a három műszak, amelyben egyszerre kell pénzt keresni, háztartást vezetni és gyermeket nevelni. A nők lelkiállapotának nem tesz jót a hátrányos munkahelyi megkülönböztetés sem – figyelmeztet a 21. század betegségére, amely a világon már 121 millió embert érint – dr. Peter Breier pszichiáter. A mentális zavar olyan klinikailag jelentős pszichológiai vagy magatartási tünetegyüttes, mely az egyénben fellép, és jellemző módon szenvedést okozó megnyilvánulással (distress), vagy az életműködés területén mutatkozó romlással (disability) jár együtt. A mai diagnosztikai rendszerek alapján megállapítható, hogy a depressziótól a mániáig terjed e hangulatzavarok széles és egyre gyarapodó skálája. Az ide tartozó zavarok többsége általában ismétlődik, s az egyes epizódok kezdete gyakran a stresszt okozó eseményekhez köthető. A depresszió kifejezés csupán az utóbbi években kezdett szélesebb körben elterjedni. Még mindig szívesebben mondanak helyette – olykor egyes orvosok is – neurózist vagy idegösszeroppanást. A fogalmi zavar maga is az okok és a célravezető kezelés meghatározatlanságát jelzi – vélekedik a pszichiáter főorvos.

A depresszió döntően két nagy megjelenési formát ismer. Az egyik a depressziós epizód – enyhe, közepes, súlyos (rendkívül súlyos) mértékű jelentkezése, esetleg ismétlődése egy vagy több alkalommal. Ez a gyakorlatban az érzelmek szomorú lehangoltságával jár több héten át. A másik megjelenési forma az alaphangulatot érinti, ez tartós, állandóan fennálló hangulatzavar, kisebb hullámzásokkal, fluktuációkkal. Ez utóbbinál – tartós esetben – a depressziós tünetek erőssége, hullámzása kisebb ugyan, mint a másik formánál, ám veszélyt jelent az időbeli huzamosság.

Az elkülönítés szempontjából lényeges, hogy a tünetek nem tulajdoníthatók kémiai anyagok vagy az általános egészségi állapot közvetlen élettani hatásának, továbbá nem magyarázhatók például a fájdalommal és a gyásszal. Az is kitűnik az eddigiekből, hogy a depresszió megjelenhet funkcionális ideggyengeség, személyiségzavar vagy elmezavar tüneti képében. A lelki betegségeknek e hagyományos szóhasználattal kifejezett három nagy csoportjában a depresszió mindenütt megtalálható, a tünetek számától, erősségétől és időbeli jellegzetességeitől függően. A fent részletezett tüneti kép még kiegészülhet testi tünetekkel, csapongással, fejfájással, mellkasi, hasi panaszokkal, vegetatív izgalmi jelekkel stb. Ami az okok földerítését illeti, a modern tudományos álláspont a különböző okok egyidejű jelenlétét vallja. Ebben helyet kaphat a genetikai hajlamtól a központi idegrendszer biokémiai folyamatainak elváltozásán keresztül a személyiségfejlődés rendellenességéig számtalan tényező.

A legfontosabb külső tényezők közé tartoznak a beteg közelmúltjában történt negatív események (romló testi egészség, konfliktusok, közeli hozzátartozó halála stb.). Ami a kezelést illeti, ha az észlelt problémakör súlyossága egy bizonyos szintet meghalad, és testi-lelki szenvedést okozva az életműködések romlásával jár együtt, azaz lényegileg véglegessé válik a panasz, és már nem egy tünet, hanem tünetegyüttes formájában jelentkezik, mindenképpen szakemberhez kell fordulnunk. Ezt a helyzetet ugyanolyannak kell vennünk, mint egy belgyógyászati vagy más szervi megbetegedést, amely feltétlenül orvos-beteg találkozást tesz szükségessé. Van esély a gyógyulásra, noha a kezelés nem olcsó. Ám a korszerű orvosságok segítségével a betegek 90 százalékának panaszai olyannyira megszüntethetők, hogy visszatérhetnek munkahelyükre, rokkantsági nyugdíjba vonulás helyett eredeti hivatásukat gyakorolhatják. Itt jegyezzük meg, hogy a depressziót kizárólag lelki természetűnek minősíteni, s a hitélet, a vallás illetékességi körébe utalni ugyanúgy műhiba, mint elhanyagolni és jelentőségét alábecsülni.

Nem szabad kirekeszteni

Mindenki lehet időnként rosszkedvű, ám az egészséges ember lelki egyensúlya hamar helyrebillen. A depressziós betegé azonban nem: az ő hangulata folyamatosan rossz, és ha nem kap segítséget, magától nem gyógyul meg. Sajnos, a szakértők szerint minden hetedik felnőtt ember élete során legalább egyszer átesik súlyos depresszión. Bár átfogó statisztikák nem készültek, Szlovákiában is feltehetően többen szenvednek ebben a bajban, mint a ritka kórképnek szintén nem nevezhető magas vérnyomásban. Lelki panaszaikkal mégis nagyon sokan nem fordulnak orvoshoz. Pedig a tartósan nyomott hangulat rendkívül veszélyes lehet: a „sikeres” öngyilkosságok 60-70 százalékát súlyos depressziós állapotban követik el. A világon évente kb. 1 millió ember önszántából vet véget életének, Szlovákiában több mint hétszázan. Európában pedig, ahol az öngyilkosságok aránya a legmagasabb, a 15–25 évesek esetében előfordulása 15 százalékra tehető. Annak ellenére, hogy a befejezett öngyilkosságok klinikai depresszióra vezethetők vissza, a betegek csupán 16 százalékát kezelték. A fenti tények is indokolták a Lelki Egészség Ligájának megalakulását, valamint azt az elhatározását, hogy kampányt indítson a depresszió ellen, segítse a betegség felismerését, és megadja az érintetteknek a gyógyulás lehetőségét.

A leggyakoribb indok, miért nem fordulnak orvoshoz a szenvedők az, hogy tartanak a megbélyegzéstől, a kirekesztettségtől. – Amikor végre rászántam magam, és orvoshoz fordultam, azt éreztem, hogy nem vesz komolyan. Pedig akkor már hetek óta a padlón voltam, komoly gondot jelentett az is, hogy reggel kikászálódjak az ágyból. Nálam a bajt párom halála váltotta ki. Évekig betegeskedett, nemcsak benne, hanem az édesanyjában is én tartottam a lelket. Két évvel ezelőtt az anyósom, fél évre rá a férjem is meghalt. A temetést követően is „erősnek” mutatkoztam, megpróbáltam úgy élni, mint azelőtt. Nem ment, kezdtem leépülni testileg, lelkileg egyaránt. Az orvos nem sokat foglalkozott nyomott hangulatommal, álmatlanságommal, étvágytalanságommal, levertségemmel, fel sem merült benne, hogy pszichiáterhez küldjön. Igaz, nem vagyok biztos abban, miképp reagáltam volna... – vallja Magda asszony. – Azt nem állítom, hogy meggyógyultam, elmondhatom viszont, hogy huzamosabb ideje – s ez óriási eredmény – jól érzem magam. A kezelésnek köszönhetően.

Depresszió esetén a gyógyulás nem gyors – magyarázza dr. Pavel Černák, a bazini elmegyógyintézet igazgató főorvosa. – A betegség akut szakasza 6–8 hetes, s a gyógyszerezés mellett pszichoterápiás kezelésre is szükség van. Ezt követően 6 hónapig még rendszeresen foglalkozunk a beteggel, s annak érdekében, hogy ne térjen vissza a depressziós állapot, gyakran évekig, illetve élete végéig ellenőrzés alatt tartjuk, persze csak akkor, ha ezt igényli – hangsúlyozza az igazgató. Nem ritka, hogy a depresszió olykor a súlyos testi megbetegedések miatt lép fel, s ha nem kezelik időben, súlyosbíthatja az alapbetegséget. – Nem is olyan régen kezeltem egy kisgyermekes édesanyát, akinél rákos daganatot diagnosztizáltak. Halálfélelme, a családja sorsa miatti aggódása depresszióban csúcsosodott ki. A szerencsétlen asszony rettenetesen sokat kínlódott, de végül az orvos, a család és a beteg összefogása eredményesnek bizonyult. Betegem kiszabadult a „depresszió karmaiból”, a sikeres műtéttel, kellemetlen kezelésekkel ugyan, de a rákból is kigyógyult. Ő vallotta meg, hogy a kemoterápiás kezelés keservei össze sem hasonlíthatók azzal a borzalommal, amit a depresszió jelentett. Fontos annak tudatosítása is, hogy a depressziók kezelésének összköltségéből a gyógyszerek csak mintegy 5 százalékot tesznek ki. Ennek tudatában valljuk, a beteg alapvető joga a korszerű kezelés – összegzi véleményét dr. Pavel Černák.

A ma érvényben levő diagnosztikai rendszer alapján szakértők a depressziót 9 tünetből álló skálával azonosítják. A tünetek a következők:

Depressziós hangulat

2. Az érdeklődés beszűkülése, örömtelenség

3. Jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás, azaz étvágytalanság vagy farkasétvágy

4. Alvászavar (kevés, nyugtalan alvás, vagy túl sok alvás)

5. Lelassultság, gátoltság (vagy nyugtalanság)

6. Fáradtság (testi, lelki gyengeség)

7. Érdektelenség, kóros önvádolás, bűntudat

8. Csökkent szellemi képességek (gondolkodási, összpontosítási, döntési)

9. A halál, az elmúlás gondolata, öngyilkossági eszmék, visszatérően is