Az Apropóé az Egressy Fesztivál fődíja

Csupán hat versenyproduk-ciót láthattunk az idei Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon Szepsiben és Buzitán, de ha a mennyiség helyett a minőséget nézzük, nincs hiányérzetünk. Voltak diák- és felnőtt csoportok, hagyományőrzők, modern és klasszikus koncepciók, magyar és külföldi szerzők darabjai, hogy a sokféle tájszólásról ne is beszéljünk.

A fesztivál fődíját a füleki Apropó Kisszínpad kapta, amely szintet lépett A nagy füzettel. A csapatra jellemző fergeteges diákhumor helyett ezúttal komoly alapanyagot választottak, Agota Kristof regénye ugyanis a második világháború idején játszódik, és az emberben megbúvó, a túlélés érdekében felszabadított, már-már beteges viselkedési formákat, állati ösztönöket mutatja meg. Szvorák Zsuzsa, az Apropó vezetője több darabot is felkínált a csapatnak, a diákok maguk választották ezt a kegyetlen művet, és jól tették, hiszen a kisszínpad történetének egyik legerősebb előadása született belőle, megkettőzött főszereplőkkel, kartondobozokból felépített világgal, látványos tömegmozgatással, megannyi briliáns, apró ötlet fegyelmezett, pontos kivitelezésével.

Fülek színjátszókánaán, hiszen ott működik a Zsákszínház is, immár 38 éve. A csapat először próbálkozott Csehov-darabbal. A dicséretes bátorságnak meg is lett a jutalma, Mázik István a legjobb rendezés díját vehette át a Medve című egyfelvonásos színpadra állításáért. A darab remek „tananyag” a férfi-nő kapcsolatok elemzéséhez, és színészvezetés szempontjából sem könnyű: egy begubózó özvegy vedlik át fokozatosan tüzes szukává a néhai férje hitelezőjével vívott szópárbaj során.

A fesztivál egyik nívódíja a dunaszerdahelyi Novus Ortus Diákszínpadé lett. Ezt a 14 fős gárdát összetartani is művészet, hiszen összesen nyolc iskolából járnak a próbákra. Maguk a gyerekek közösségépítő bázisként élik meg Takács Tímea tanárnő csoportját, aki elemez, boncolgat és új felfedezésekre sarkallja a tagokat. Köszönet neki ezért, hiszen a mai tizenévesek ugyanúgy el vannak veszve a világban, mint Frank Wedekind A tavasz ébredése című, 1891-es keltezésű „gyermektragédiájának” szereplői. Maguk a zsűritagok – Regős János színész, rendező, Körömi Gábor rendező, drámapedagógus és Havasi Péter újságíró – sem értettek egyet abban, hogy vajon poros-e ez a darab vagy ma is érvényes. Hogy változatlanul válságban van-e a szülő-gyerek kapcsolat, és hogy a nemi felvilágosítás a szülők dolga-e, vagy úgyis minden kamasz a neten találja meg azt, amire kíváncsi. A dunaszerdahelyiek kiragadott etűdöket mutattak ebből az elgondolkodtatódrámából.

A másik nívódíjat a királyhelmeci Bodrogközi Színjátszóknak ítélte a zsűri Békés Pál A női partőrség szeme láttára című vígjátékáért, Illésné Popália Irén rendezésében, aki az értékelő beszélgetésen még kételkedett benne, hogy helye volt ezen a fesztiválon egy teljesen hagyományos eszközökkel színpadra vitt kétfelvonásosnak. Nos, bebizonyosodott, hogy igen, ráadásul a legjobb női és a legjobb férfialakítás díját is a csoport tagjai kapták. Pedig nem könnyű két órán keresztül kiegyensúlyozott, egyenletes teljesítményt nyújtani egy olyan darabban, amely nem helyzetkomikumra épül, hanem főleg szóviccekre.

Azon szerencsések közé tartozom, akik láthatták 2001-ben ezen a fesztiválon a Snyír Mária vezette Csécsi Éneklő és Hagyományőrző Csoport saját művét, a fergeteges Vidám siratót. Igazi naiv színház, a szó legnemesebb értelmében, élettel teli dialógusokkal, természetes hangsúlyokkal, gyilkos humorral. A „falu kakasának” ravatalánál gyűlnek össze a megboldogult nőismerősei, ki-ki a maga szemszögéből méltatva az elhunytat. És bizony, amikor sírva nevetünk a halálon, egy kicsit megpróbáljuk legyőzni. Anno sokkal többen voltak a színpadon, a lemorzsolódók helyére nem jönnek újak, az átlagéletkor egyre magasabb, az eredeti szereplők közül már csak hárman játszanak a siratóban – de így is kiérdemelték a zsűri különdíját az élő hagyomány ápolásáért.

A Nánai Színjátszó Csoport állandó szereplője a fesztiválnak, mindig emlékezeteset nyújtva. Külön öröm, hogy végre hazai magyar berkekben is felfedezték a cseh Svěrák-Smoljak alkotópáros bölcs, lassan, szépen építkező humorát. A nánaiak már harmadszor érkeztek cseh gyöngyszemmel, előadásukat idén az „újszerű színházi hangütésért” jutalmazták. A látnokban is szerepel a halál, úgy feni a kaszáját, hogy a hideg futkos a hátunkon, és sietnie kell, mert a szomszéd faluban kocsmai verekedés volt, egy férfi már fél órája szaladgál késsel a hátában. A helyi látnoknak azonban még van egy kis dolga, mielőtt ráérne meghalni…