Az álcsalád kft.

Ige: A ház és a vagyon apai

örökség,

De az Úrtól van az okos fe-

leség.

Példabeszédek 19:14 Az ember ifjonti hévvel hajlamos arra, hogy mindent megkérdőjelezzen és kétségbe vonjon. Lázadjon minden ellen, ami adott, amit az idősebbek, szülők és pedagógusok mondanak, amit a társadalom is normaként elfogad. Visszaemlékszem, ifjú gimnazistaként így lázadtam én is az Isten-fogalom ellen. Azt láttam és éreztem, hogy a környező világ túl szép és tökéletes ahhoz, mintsem hogy semmiből semmi előálljon. Úgy gondoltam, hogy a mi kis relatív, viszonylagos világunk és lehetőségeink mögött valami abszolút, valami tökéletes áll. És elkezdtem Istent Abszolútnak nevezni, kicsit tán azt is remélve, hogy visszaszerzem az Isten-fogalom materialista eszmék által megtépázott tekintélyét. De aztán rá kellett jönnöm, hogy nem találtam ki semmi újat, és a régi kifejezés még többet jelent, mint az általam kitalált és használt új.

Az ember ilyen „újító szándékának” egyik legszembeötlőbb tárgya mostanában a család intézménye. Az isteni rendelést – amelynek alapját már a Biblia legelső oldalain megtaláljuk – sokszor próbálta az ember innen-onnan feszegetni. Pálhegyi Ferenc pszichológus A keresztyén házasság című könyvében így érvel: Éva Ádám oldalából vétetett, és nem a talpából, hogy taposson rajta, de nem is a fejéből, hogy uralkodjon rajta. A társ valóban így válik segítő-, házastárssá. A házasság intézménye történelme során kipróbálta már a matriarchális és patriarchális modellt is. Végigjárta a különböző férfidominanciák körei után a szuperemancipált férfias nők és a teljesen elnőiesedő identitászavaros férfiak útvesztőit is. Aztán kitalálta az ún. nyitott házasságot, mely az embert szexuális ösztönlénynek tekinti, és ennek próbál társadalmi elfogadottságot biztosítani. A házasságok egyre ingatagabbakká váltak, vagy eleve úgy köttettek, hogy ha nem válik be, hát legfeljebb felbontják. Az emberek által bálványozott művészek és színészek pedig futószalagon kötik a rövidebbnél rövidebb házasságokat. Ugrásszerűen növekedett ezzel a válások száma, s szinte minden második házasság így végződik, kialakítva a csonka családok nagyon sérülékeny táborát. Innen már logikusnak, sőt ésszerűnek tűnik a házasság elhagyása, mi által megspórolható a válás traumája és költsége. Új fogalmak alakulnak ki, mint az élettárs. Mások egészen új jelentést kapnak. Például a „barát” átveszi az „udvarló” szerepét és nagy általánosságba az aktuális szexuális partnert is jelöli. ĺgy létrejönnek a pszeudocsalád kft.-k, amely társaságokra legfőként a „korlátolt felelősség” az érvényes, vagyis egy fikarcnyival sem több elkötelezettség, mint ami az én érdekeimnek megfelel. Az ilyen álcsaládban hamarabb akad hely egy kiskutyának, mint egy gyermeknek, mert könnyebb és kevésbé megbotránkoztató megszabadulni tőle. Az emberi egoizmus, az önzés legkifinomultabb formái ezek, melyek a közösség látszatát keltik ugyan, de értékeit megtagadják.

„Az Úrtól van az értelmes feleség.” Talán a család válságának egyik oka az Istennel való viszony válsága, ami által az Isten ajándéka sem kell. A házasság az Isten és az ember közösségének a tükre: szeretetközösség, megbocsátó közösség, a másikért áldozatot vállaló, egymást segítő és elfogadó közösség. Olyan közösség, amelyben Isten új ajándékaként a gyermekek a család védelmét és pótolhatatlan biztonságát megtalálják. Az ilyen család az egészséges nemzet egészséges alapja.

Valaki egyszer azt mondta: Ha csatába mégy, imádkozz egyszer! Ha házat veszel, imádkozz kétszer! Ha feleséget veszel, imádkozz háromszor!

Milyen igaza volt!

A szerző református lelkész