Áttetsző testek a térben

A Szőrös Kő 5. száma Tomaž Šalamun verseivel indul. A zágrábi költőt, művészettörténészt a kortárs világirodalom tíz legbefolyásosabb költője között tartják számon.

Kezdetben egy multimediális neoavantgárd csoportosulással, az OHO-val állt kapcsolatban, amely a konceptuális és a konkrét költészet kifejlesztésével foglalkozott. Az USA-ban megismerkedett a beat-költészettel, a lingvisztikus iskolával, rajtuk keresztül fogadta be a dadaizmust, szürrealizmust meg a pop-artot. Költészete a fantázia játékán, az asszociáción alapul; modernizálja a szlovén nyelvet. 36 megjelent verseskötetével nagy hatással volt a fiatalabb szlovén költészetre és a világirodalomra is. Számos nyelvre fordították, magyarul 1993-ban Póker címmel jelent meg versválogatása. Az irodalmi, művészeti, kritikai folyóiratban közölt verseket Lukács Zsolt, a ljubljanai Bölcsészettudományi Egyetem szlovén–összehasonlító irodalomtudomány szakos hallgatója fordította.

Nyilas Atilla Szabadkai önképzőkör című verse abból az apropóból került a lapba, hogy a budai szerző decemberben új verseskötettel jelentkezik. Az előző számban megkezdett kisregény, Sós Dóra Tealevelek című műve ebben a számban befejeződik. A szekszárdi szerző, aki tavaly, mindössze tizenöt évesen jelentkezett első kötetével a Start sorozatban, most az Internet és a körülette kialakuló kultúra és lehetőségek kérdéseit szemrevételezi, plasztikusan láttatva egyes személyiségtípusokat a fiatalság köréből.

Borbély Borisz Londonból küldte el legújabb verseit; őt is a Start sorozatból ismerhetik az olvasók, Cipőmben kavics címmel adta ki kötetét. A Startvonal rovatban Rácz Boglárka versei szerepelnek. A lap az idei utolsó számában közöl majd terjedelmesebb anyagot a pályakezdők tollából.

A kritikai rovat Ardamica Zorán Gondolat mint beszédmód című tanulmányát közli Farnbauer Gáborról. Bokros Katalin a magyar avantgárd képzőművészek szlovákiai kiállításáról közöl beszámolót, Z. Németh István pedig Szászi Zoltán Forgácsok című kötetét recenzálja.

A szám illusztrátora Ferdics Béla dunaszerdahelyi üvegművész, aki fiatal kora ellenére máris sokszínű pályát tudhat maga mögött: 1988 és 1994 között a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola üvegszakán tanult, 1991–1992-ben Budapesten a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tanszékén volt vendéghallgató. 1987–1988-ban, Pozsonyban kőrestaurátorként dolgozott, 1994-től 1996-ig Dunaszerdahelyen a Csallóközi Múzeum restaurátora volt. 1998-tól a Des-Art Stúdió tervezője. 2001 óta Tatán él és dolgozik. Grafikai kompozíciók (monotípiák, ceruza- és tusrajzok, akvarellek) mellett kő-, fa- és üvegplasztikákat, térobjekteket, installációkat készít. Műveinek jellemző vonása az anyagok, a kivitelezési technikák ötvözése. Üvegművészeti tevékenysége mellett illusztrátori munkásságot is kifejt, számos könyv, illetve folyóirat jelent meg kísérőrajzaival.

A lapszámot a szokásos könyvajánló zárja. (hrr)