Apu, mesélj!

Egy lapban olvasom, hogy Anglia egyik egyetemén, nevezetesen Exeterben érdekes eredményre jutottak a gyermeklélektan kutatói. Arról van szó, hogy mesemondásból vagy mesefelolvasásból a legtöbb nő doktorátust szerezhetne. Merthogy az esetek nagy többségében az anya vagy a nagyanya olvassa fel a mesét esténként – a fiúknak is. (Hogy a lánygyermek erre hogyan reagál, arra nincs adat, de nem is fontos. Velük nincs baj...) Baj a fiúgyermekkel van, mert élete első nyolc–tíz évében minden, ami az olvasáshoz kapcsolódik, az a nőkkel függ össze. Érthetőbben fogalmazva: az anya (vagy a nagymama) olvassa a mesét otthon, az óvodában aztán szintén nő (óvónő) olvas és mesél, majd az iskola első éveiben megint szinte csak nőkkel találkozik a fiúgyermek...

ĺgy aztán – az exeteri tudós elmék szerint – az a tévhit alakult ki a fiúgyerekben, hogy az olvasás eleve női tevékenység, vagyis „nem fiúhoz illő”. A fiút a kaland érdekli, ilyen tárgyú könyvet kellene olvasnia. De hogyan, ha nem szoktatják rá az olvasásra? Minden felmérés azt bizonyítja (és nem csupán a ködös Albionban, hanem szerte a világon), hogy a fiúk elmaradnak a fejlődésben a lányok mögött. Különösen akkor, ha olvasásról, a szavak használatáról, vagy ami ebből ered: a beszédről van szó. Az általános iskolában ez az elmaradás még csak ötszázalékos, a középiskolába már tíz, az egyetemen pedig – jobb nem is említeni...

A brit tudósok ezek után afféle kiáltványt intéztek a világ gyermekes férfiúihoz: „Apák! Olvassatok mesét a gyermeketeknek!” Mert az olyan családban, ahol az apa (is) olvasott mesét, ott a fiú jobban fejlődik, nem marad el a lányok mögött. Sőt kifejezetten haszna származik ebből, hiszen felnőttkorban a jobban beszélő, akadálytalanul olvasó ember könnyebben kap munkát és könnyebben illeszkedik be az életbe, ez csak természetes...

Férfiak! Munkára fel! Az a húsz perc esténként nem csökkenti a tekintélyüket, sőt, mint látható, csak jó származhat belőle! És ne csak az apa olvasson mesét, hanem a nagybácsi, a nagypapa és az idősebb fivér is! Talán így sikerül ellensúlyozni a sok óvónőt, tanító nénit, és elősegíthető, hogy a legifjabb fiú ne maradjon le a lányok mögött! Higgyék el, már ezért a kis diadalért megéri a fáradozás! Elő a mesekönyvvel, amelynek első sora így kezdődik: Hol volt, hol nem volt... (gy)