Apropó-kép Illyésről

Ha nem is túl feltűnően, de több helyen is megemlékeztek Dél-Szlovákiában Illyés Gyula 100. születésnapjáról. A szőgyéni műkedvelő fiatalok bemutatták a Tűvétevők című bohózatát, a Theatrum Polgári Társulás a kassai Thália Színházzal közösen a Fáklyaláng bemutatására készül, a rimaszombati Blaha Lujza Színkör Egy mondatok címmel tartott emlékestet, a füleki Apropó Diákszínpad Légy hű magadhoz című zenés irodalmi összeállításával emlékezett a nagy költőre.

A műsor a Közművelődés a nógrádi tájakon elnevezésű rendezvénysorozat bevezető előadása volt, amelyet nem az előre beharangozott füleki magyar házban (amelynek folyik az átépítése), hanem a közelmúltban felszentelt református templomban tartottak. Ennél meghittebb helyet aligha választhattak volna a szervezők. „Ahol templomot építenek, ott a jövőt építik, s ott is a jövőt építik, ahol a költészet zöld utat kap“ – mondta megnyitójában Galcsík Károly, a Csemadok Nógrádi Területi Választmányának titkára. Szvorák Zsuzsa összeállítása hű marad az Apropó hagyományaihoz, mer fiatalos, diákos lenni, úgy, hogy közben teljes képet rajzol Illyés Gyuláról. Részletek hangzanak el Illyés korai műveiből, a Puszták népe korszakból, felveti a haza, a magyarság, a zsarnokság örök kérdéseit, s megállapodik a legszebb emberi érzés, a szerelem és a szeretet mezsgyéjén. A versek mellett az Apropó tagjai a Kor-Zár és a Republic néhány ismert szövegét is eléneklik, amely teljes egésszé teszi ezt a hatásosan megkomponált Illyés-opuszt. Ebben komoly szerepe van a gitáron közreműködő Bednár Gábornak is.

Az Apropó előadása után a pozsonyi AB-ART Kiadó mutatkozott be, illetve annak két szerzője, Balázs F. Attila és Juhász Miklós, akik nemcsak a köteteikről beszéltek, hanem civil pályájukról is.

„A madárnak szárnya van és szabadsága, nekünk szülőföldünk és sok tennivalónk“ – áll a templom vadonatúj szószékének belső falán. Az Apropó az Illyés-esttel bejárja a környező települések falvait, hogy szülőföldünkön magyarul és emberül szóljon hozzánk és tévelygő lelkünkhöz. Teszi ezt annak az Ilylyésnek a szavaival, aki, mint Ruffy Péter jellemezte „nélkülözhetetlen volt, örökkévalóság volt, mint pásztortűz őszi éjszakákon, égett, mint fény az égen, világított, éltetett, csiholt honszerelmet, erőt, emberszerelmet, világszépséget, világnyi izzást ezen a magyar mezőn, hazai kis glóbuszon”.