Apa csak egy van

A Hello Dolly után újabb cseh-szlovák produkció készült: a pozsonyi Aréna Színház és a prágai Činoherní klub közösen vitte színre Thomas Vinterberg Családi ünnepség c. darabját. A rendező, Martin Čicvák és a főszereplő, Juraj Kukura azonos, de a többes szereposztásban készült előadás szereplői felváltva játszanak a két fővárosban, így az általam látott pozsonyi előadásban is több cseh színész szerepelt. Ez itt és most, ellentétben a Hello, Dolly kapcsán megfogalmazott kifogásaimmal, az előadás szándékait felerősítette. Thomas Vinterberg a ’90-es években elindult dán filmrendező nemzedék oszlopos tagja, aki Lars von Trierrel és Soren Kragh Jacobsennel együtt vetette papírra a Dogma 95-öt, amely tíz pontban foglalta össze a korszerű filmkészítés követelményeit. Vinterberg Születésnap c. filmje mégis attól lett veretes alkotás, hogy a saját maga által megfogalmazott tételeket sem tartotta be. A film forgatókönyvét Bo hr. Hansen írta át színpadra. Új nemzedék ide vagy oda, a film alkotói nem titkolták, kiktől merítettek. Ibsen, Strindberg, Bunuel vagy éppen Bergman szelleme végigkíséri a történetet, amely egy nagypolgári család csődjét ábrázolja. Helge (Juraj Kukura), a házigazda hatvanadik születésnapjára gyűlik össze a tágabb család, köztük olyanok is, akik bár a legközelebbi rokonságot képviselik, mint Michael, Helge fia, mégsem kapnak meghívót a zord atyától. De nincs itt az egyik lánya sem, aki néhány hónappal ezelőtt elhunyt. A kedélyesnek induló családi ünnepség tetemrehívással folytatódik, s válik izgalmassá. Christian (Richard Stanke) ugyanis váratlanul pedofíliával és gyilkossággal vádolja meg az apját. Nem elégedett a családi viszonyokkal Michael (Dušan Cinkota) és Helen (Zuza Frenglová) sem, de csak pillanatnyi szájtépésre van erejük, igazi lázadásra már nem futja. Másnap a reggelinél ismét együtt az egész család, Helge büszkén ül az asztalfőn, s jelenti ki: „Tudom, hogy ma látlak benneteket utoljára. De ne feledjétek, hogy bárhol lesztek is, az én gyerekeim maradtok”. Igen sűrű atmoszférájú előadást látunk az Arénában, ahol Tom Ciller egy válaszfal felépítésével osztja részekre a színpadot, s ez bőven elég ahhoz, hogy párhuzamosan több helyszín vonuljon végig az előadáson, ahol a szereplők észrevétlenül közlekednek a helyszínek között. Juraj Kukura látszólag flegma mozdulatokból, mégis rendkívül határozottan építi fel az apát, és pontosan ábrázolja a figura esendőségét is. A három „lázadó”, de önmaga és az apja árnyékán túllépni képtelen testvér szerepében Richard Stanke, Zuza Frenglová és Dušan Cinkota is méltó partnerei az apjuknak. Ahogy a két cseh színésznő, Tonička Talacková, Lada Jelínková vagy a Helen sötétbőrű barátját játszó Thierry Ebam is pontosan illeszkedik az előadásba.