Animalinside: a meztelen támadás

Hogyan jött létre az előadás?

Jaro Viňarský: New Yorkban voltam, és egy könyvesboltban megtaláltam Krasznahorkai László Animalinside című kötetét, természetesen angolul. Aztán kerestem azokat az embereket, akikkel ezen együtt tudnánk dolgozni. Így találtam meg Marek Menšíket, akivel a színpadon együtt táncolunk. A csapat tagja még Tomáš Morávek fénydizájner, az előadás zenéjét pedig Ján Burian szerezte.

Mi a produkció alapvető koncepciója?

Jaro Viňarský: A könyvben a hatalom és a vallás témája szólított meg a legerősebben. De jelen van a műben az is, hogy miként dolgozunk az istenről, az értelemről, az álmokról, az emberről, az egzisztenciáról alkotott ideákkal. És hogy az előadásban mit kap a néző? Azt mondanám, az ember szinte megtámadva érzi magát, de mindezt a szó jó értelmében. Amikor az ember színházba megy, egy kellemes érzésére számít. A mi előadásunk során ez megtörik, a nézőnek pedig ezt valamilyen módon fel kell dolgoznia. Számomra mindez az emberi érzékelés, gondolkodás célzott megtámadása.

Marek Menšík: Engem elsősorban az irodalmi szöveg képszerűsége érdekel, amely aztán valamilyen absztrakt módon fizikai formát ölt, miközben egyszerre ott van a zene és a vizualitás is.

Művészileg mi volt a legnehezebb feladat?

Marek Menšík: Színész és bábszínész szakon végeztem. Amikor Jaro megszólított, hogy dolgozzunk együtt, a színházat egyfajta lineáris dolognak láttam, ahol a beszéddel, a logikával, a témák és jelentések megformálásával dolgoznak, valamilyen történetet mesélnek el, amelynek van eleje és vége, és az a bizonyos fizikai tapasztalat tulajdonképpen másodlagos. Az Animalinside-ban a nézőnek az elsődleges tapasztalata a lényeg, nem pedig a mentális, intellektuális jelentés. Nyugodtan mondhatom, talán egészen a bemutatóig, vagy talán még egy kicsit később sem teljesen értettem, hogy mit csinálunk. Jaro sokat dolgozik az úgynevezett fizikai színház eszközeivel. Ugyanakkor nekem a szűk értelemben vett fizikai megvalósítás is nehéz volt, hiszen nem vagyok táncos.

Eddig milyen volt a fogadtatás?

Jaro Viňarský: Hát, sokféle. Maga az előadás négy részből és egy furcsa intermezzóból áll. Amin az emberek leginkább megütköznek, az az első része: amikor kigyúlnak a fények, és ott a két meztelen test a színpadon, egy ideig mindig morajlik a nézőtér. Hiszen ez egy erős dolog.

Marek Menšík: Az első rész nagyjából 20 percig tart. Monoton zene kíséri, a mozgásunk pedig nagyon expresszív és megterhelő, de mindeközben nagyon lassú is, ezért egyeseknek egyhangú lehet. Ennek ellenére mégis nagy feszültség és energia van benne. A nézők kétharmada szinte már feladja, szinte nem bírja tovább nézni, de mégsem tud nem figyelni a színpadi történésekre. De nem szeretném, ha úgy tűnne, a darabban csak kellemetlen dolgok vannak. Pont ellenkezőleg. Rengeteg szépség van benne. Az egyik részben még frissítőt is kapnak tőlünk a nézők. Ez egy szünet, amikor a néző kikapcsolhat, beszélgethet. Aztán pedig bumm, újra visszakerülünk az előadásba.

Hogyan került az előadásba magyar szöveg?

Jaro Viňarský: A darabnak két változata van, egy angol, a külföldi fellépésekre, és az eredeti, a szlovák–cseh–magyar változat. Ez utóbbi szövegét Rab Henrietta szlovákiai magyar színésznő mondta fel. Azért, mert Krasznahorkai szövege természetesen magyar nyelvű, Henrietta beszédében pedig hallani a magyar színezetet, ami nekem nagyon tetszik. Ebből egyfajta provokáció is létrejött. Megtörtént, hogy az előadás után egy néző szóvá tette, miként engedhettem meg, hogy a szlovák szöveget magyar akcentussal olvassák fel. Akkor tudatosítottam, hogy ha a darabot Szlovákiában játsszuk, akkor ilyen értelmezésekkel is találkozhatunk, hogy az előadásnak van egy további dimenziója, amivel odáig nem is dolgoztunk. Ettől kezdve még inkább érdekelt a dolog, és világos volt számomra, hogy csak azért is ott kell lennie a magyar szövegnek.

Czímer Gábor

ANIMALINSIDE from SKOK! & jaroVinarsky on Vimeo.