Van miért várni a májust

Május 16-án a világ egyik legtechnikásabb és leginvenciózusabb basszusgitárosa érkezik az MMC klubba, méghozzá legközelebbi rokonai kíséretében. Az Idaho állambeli Wooten családban öt fiú született. Roy és Regi zenekart akartak alapítani, ezért a tízéves Regi az ötéves Josephet zongorázni tanította, a kétéves Victor kezébe pedig basszusgitárt nyomott. Amikor a kissrác hatéves lett, a családi zenekar már Curtis Mayfried csapatával turnézott. A funkot és a soult eresztették össze a jazzel, kiadtak egy csomó lemezt és már több mint ötven éve rendszeresen fellépnek együtt. A sikerszériát a szaxofonos Rudy halála szakította meg 2010-ben, azóta négyesben jászanak, tíz évvel ezelőtt Pozsonyba is eljutottak. Victor Wooten először 2008-ban járt a szlovák fővárosban, szintén a jazznapokon, két tapasztalt kolléga, Marcus Miller és Stanley Clarke társaságában, akikkel basszusgitáros triót hoztak össze a három tenor mintájára. Akkoriban kiáltotta ki őket a szaksajtó a világ három legjobb basszusgitárosának. Az azóta ledózerolt PKO-ban a csilláron is lógtak ezen a különleges eseményen, amely sokak szerint a jazznapok történetének egyik legemlékezetesebb koncertje volt.

Az igazi hírnevet a Flecktones-beli működése hozta el Wooten számára, ahol tökélyre fejleszthette elképesztő muzikalitását. Bár virtuóz zenész, mégsem brutálisan gyors tekeréseiről híres, hanem páratlanul kifinomult technikájáról és zenei alázatáról. A hagyományos pengetési stílus esküdt ellensége, tapping- és slapping-technikája (a húrok mindenféle kézzel történő ütése-vágása) viszont lélegzetelállító, és nemcsak mint cirkuszi mutatvány: ő az egyetlen zenész a világon, aki háromszor is az év basszusgitárosának választott a Bass Player magazin. Öt Grammy-díjjal büszkélkedhet, a zenélésen kívül aktív dalszerzői és produceri tevékenységet is folytat, valamint saját lemezkiadója van.

Az 59 éves Victor Wooten ma már négygyermekes édesapa, képzett természettudós, írt két könyvet zenei témában, de olyan tevékenységeket is elsajátított, mint a bűvészet és az akrobatika. Méltó hírnévre tett szert tanárként is, oktat a Berklee College of Music és a Stanford falain belül. Emellett nyári zenei táborozokat szervez tehetséges gyerekek számára. A Flecktones mellett ezernyi egyéb projektben vett részt, olyan nevekkel, mint például Chick Corea, a Dave Matthews Band, Prince, Bootsy Collins, vagy éppen az idei tavaszi jazznapok másik sztárja, a gitárvirtuóz Mike Stern.

Stern népszerűsége a rocksztárokéval vetekszik, stílusa pedig olyannyira rockos, hogy ráadásként szinte mindig egy Jimi Hendrix-számot (Red House) szokott eljátszani. Ő is az MMC klubban lép fel, a koncert időpontja május 21. Komoly rajongótábora van, nálunk is, akikhez szerencsére rendszeresen visszajár – legutóbb 2021-ben lépett fel Pozsonyban a szintén világhírű Bill Evans szaxofonos-zongorista társaságában, akivel Miles Davis köti össze őket – mindketten az ő zenekarában játszottak negyven évvel ezelőtt. A bostoni zenész a Berklee College of Music növendéke volt, ahol tanárai között tudhatta például a nála egy évvel fiatalabb Pat Methenyt. Diplomaosztás után rögtön a Blood, Sweat and Tears-ben találta magát, majd pedig Miles Davis legendás együttese következett. A nyolcvanas évektől saját útját járja, saját zenekarokat verbuválva. Stern zenéje letisztult, könnyen befogadható, ugyanakkor mégis rendkívül komplex. Elsősorban a rock, a blues és a soul elemeit oltotta jazz alapokba.

Állócsillag ő a jazz egén, nem bolyongott sehova, következetesen folytatta azt a stílust, amely sikert és elismerést hozott számára. Egyéni hangzásával a Return Forever, Weather Report, Steps Ahead vonulatban ő is kivívta a maga helyét. Lebilincselő színpadi jelenség, sodró lendületével, energikus szólóival rengeteg hívet szerzett a fúziós jazznek. A Mike Stern Band felállása már jó ideje stabilnak mondható, a csapatnak felesége, a német származású Leni Stern is tagja. Az asszony egyáltalán nem protekcióval került a zenekarba – énekel és gitározik (a szaksajtó nemrég beválasztotta a világ ötven legjobb női gitárosa közé), valamint egy n’goni nevű afrikai hangszeren játszik. Sokat utazott és tanult Maliban és Sze-negálban, a legendás Salif Keitával is dolgozott együtt.

Ezen a koncerten előzenekar is lesz: az O.B.C, azaz Ostblock Cooperative nevű projekt, amely három ország három zenészét takarja. Számaikban a grúvos jazz, a hiphop, a funk és az elektronikus zene elemei keverednek, illetve alkotnak szerves egységet. A szlovák dobos Gregor Špener, a magyar zongorista Foris Benjámin és a bosnyák basszusgitáros Kajetan Kamenjaševič nemrég bejutottak a Fiatal tehetségek pódiumának döntőjébe, amelyet egyébként szintén a jazznapok szervezői hoztak létre. Szóval van miért várni a májust, legalább is ezt a két estét. Örömteli tény, hogy Pozsony mára felküzdötte magát a jazzszíntérre, a műfaj kedvelőinek nem kell minden áron átlépniük az országhatárt, ha igényes muzsikára vágynak.