Anglia legújabb büszkesége

A birminghami énekesnő tizenöt éves korában, 1996-ban szerződött le a Parlophone lemezcéghez, tizennyolc volt, amikor kiadta első kislemezét, tizenkilenc évesen pedig Drama című első albumát, amivel hazájában szép sikert aratott, de ahelyett, hogy tovább ütötte volna a vasat, néhány év szabadságot vett ki, és szült egy gyereket. Ez akkor karriergyilkosságnak tűnt, de amikor Jamelia három év szünet után visszatért, egy csapásra meghatványozta korábbi népszerűségét. A kritikusok szerint a Superstar című dalnál tökéletesebb sláger nem született az utóbbi hónapokban az angol zenepiacon, amely a címbeli státusba emelte az ifjú énekesnőt. A Thank You című album további, főleg a bulizás és a párkapcsolatok témakörét érintő számai ha nem is bírnak az amerikai Neptunes- vagy Timbaland-szintű produceri háttérrel, azért jól megállják a helyüket, sőt változatosabbak az amerikai átlagnál, és Jamelia is jóval izgalmasabb előadó, mint mondjuk Ashanti, például klasszul tud rappelni is. A tengerentúli hip-hop színtérről hívott két sztárvendég, a fehér Bubba Sparxxx és a rappercsaj, Rah Digga vendégszereplése az Amerika-kompatibilitás jelzésére szolgál, de a villámnyelvű Asher D jelenléte a UK garage stílushoz való kapcsolódást mutatja, mint ahogy az is a szigetország zenei kultúráját dicséri, hogy Jameliának a brit pop-rock olyan figurái is írtak számokat, mint Karen Poole vagy Chris Martin, a Coldplay frontembere. (est, p)