Amíg él, örök társa marad Abigél

Nem szorul magyarázatra az elismerés. Sokat tett az írónő munkásságának népszerűsítéséért, életben tartásáért. A Zsurzs Éva irányítása alatt készült sorozat után a Régimódi történet Rickl Máriáját és Az ajtó Emerencét is eljátszotta a Jászai Mari-díjas színésznő. Előbbit a televízióban, utóbbit a zalaegerszegi színházban. Mindkettőt Bereményi Géza rendezésében.

Arról, hogy az írónő jogörököse, Tasi Géza díjat alapított Szabó Magda tiszteletére, Egri Kati semmit nem tudott. Ezért érte őt váratlanul a hír, hogy ő az első, akit ezzel jutalmaznak. „Hebegtem-habogtam, amikor közölték velem, hogy én kapom, de nagyon örültem a kitüntetésnek. Szabó Magda mindig is a kedvenc íróim egyike volt.”

Szülei, színész-rendező édesapja, Egri István és színésznő édesanyja, Náray Teri révén személyesen is ismerhette Szabó Magdát. Már gyermekkorában közel került hozzá. Mennyire erősek a vele kapcsolatos emlékei?

Főleg édesapámmal volt nagyon jóban Magda. Dolgoztak is együtt. Sok híresség megfordult nálunk. Voltaképpen köztük, mellettük nőttünk fel Mártival, a nővéremmel. Szabó Magda is többször feljött hozzánk. Akkor még a Gresham-házban laktunk, a Mérleg utcában. Édesapám Kármán Józseftől rendezte a Fanni hagyományait, ami régies nyelven íródott. Szabó Magdát kérte meg a dramaturgiai munkára, s hogy hozza kicsit közelebb a mához a mű nyelvezetét. Ebből a munkakapcsolatból született meg aztán a barátságuk. Színházi premiereken is gyakran találkoztam Magdával, mert minden fontos bemutatón megjelent. Nagyon szép nő volt, nagyon nőiesen öltözködött. Mindig tett valami szépet a gyönyörű, fekete hajába.

Ön már akkor gimnazista volt?

Hatvannégyben mutatták be a Fanni hagyományait, én még akkor felső tagozatos általános iskolás voltam.

Szemfüles kislányként bizonyára kíváncsian nézett a híres írónőre. Milyen periódusokon ment keresztül az ismeretségük?

Én már akkor olvastam a regényeit a csíkos könyvek sorozatban, amikor az édesapámmal dolgozott. Az írásai alapján szerettem meg őt. Nálunk, a lakásban mindig egy végtelenül kedves nőt láttam. Meg is hatódik az ember ilyen helyzetekben. Engem főleg a könyveivel és a szépségével fogott meg. Egy kamaszlánynak ez utóbbi is sokat számít.

Hogyan közeledett az érett, már akkor is sikeres írónő a neves rendező bakfislányához?

Semmi gügyögés. Abszolút egyenrangú félnek tekintett. Teljesen felnőtt módjára beszélt velünk. Aztán elmúlt egy hosszabb idő, és a legközelebbi találkozás már az Abigél forgatása volt. Én már akkor éppen elvégeztem a színművészeti főiskolát. Huszonnégy éves voltam. Ugyanúgy szólt hozzám, mint tizenhárom éves koromban.

Érdekes helyzet lehetett. Szinte a szeme láttára felnőtt egy gyerek, akiből színésznő lett, és ő játssza Bánki Annát, sikeres regénye egyik központi alakját.

Kellőképpen meg is örültünk egymásnak. Örült ő is, hogy szerepet kaptam a sorozatban. Nagy meglepetést persze nem okozott neki, hiszen már az előkészületek során tudta Zsurzs Évától, hogy velem is találkozik majd a forgatáson. Csak amikor kijött a helyszínre, mindketten rendkívül boldogok voltunk, hogy újra látjuk egymást. „Nahát, de jó, hogy itt vagy!” – mondta. De nem volt semmiféle megkülönböztetés a részéről a többiekkel szemben. Csak úgy viszonyultunk egymáshoz, úgy társalogtunk, mint régi ismerősök. Közben ment minden a maga útján.

Csupa fiatal színésznő… Szerencsi Éva, Bánfalvy Ági, Rátonyi Hajnal, Zsurzs Kati, Gelecsényi Sára… és csupa virgonc, érzékeny, szerelemre vágyó kamaszlány. Mennyire élvezték ezt a helyzetet?

Tizennégy-tizenöt éves lányokat játszottunk. Nem volt ez nagy távolság korban, hiszen éppen akkor kezdtem el a színészi életemet. A felnőttkor küszöbét akkor léptem át. Mivel középiskolában játszódik a történet, minden egy perc alatt jött vissza a közeli múltból. Mintha csak előtte való napon még gimnazisták lettünk volna. Csacsogtunk, vihogtunk, bolondoztunk.

Nagy volt a jellembeli különbség az akkori Egri Kati és Bánki Anna között?

Semekkora! Sőt. A forgatás szüneteiben rengeteget nevettünk. Valósággal röhögtettük egymást. Éva néni nagy örömére. Sok mindent felvett a privát hülyéskedéseinkből. Még az operatőrt is boldogítottuk. Nem egy kamaszkori élményünk bekerült a filmbe.

Próbafelvételek is készültek?

Semmi! Éva néni minden szerepet úgy osztott ki, hogy telibe talált. Nem akarok gonosz lenni, de azt kell hogy mondjam: akkor még ismerték a rendezők a színészeket. Még a pályakezdőket is. Vették a fáradságot, és eljöttek a vizsgaelőadásainkra. Felesleges lóvásárnak érzem én a castingot egy ilyen kis országban. Nem igaz, hogy nem lehet megismerni a színészt, csak egy válogatáson. Tessék utánajárni, hol játszik, milyen szerepekben látható. Azt teljes mértékben elfogadom, hogy megnézik, illünk-e egymáshoz, megvan-e köztünk az összhang, de nem vagyunk mi Amerika! Ne már! Ne tegyünk úgy! Komolyan mondom, ez vicc.

Emlékszik még, mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy Bánki Anna szerepét kapta a sorozatban?

Madarat lehetett volna fogatni velem, annyira boldog voltam. Láttam a szereposztást. Sok nagy színész és mi, fiatal lányok! Básti Lajos, Garas Dezső, Ruttkai Éva, Temessy Hédi, Schubert Éva, Tábori Nóra. Gyerekkorom óta ismertem őket. Munka közben egytől egyig visszafiatalodtak. A jelenetek közti átállásokban mindenki a középiskolás éveiről mesélt. A latinórákról meg a csínytevéseikről. Ez a történet mindegyikükből előhívta a gyereket. Kemény munka volt, de isteni hangulatban dolgoztunk.

Hosszú, két copfba font haja volt.

Akkor is annyi hajam volt, mint most, és rövid. Parókát kaptam. A fejem búbján kezdődött, csak nem a homlokomig ért, hanem kicsit feljebb, és a saját hajamat rátupírozták. Ma már igazi nagymamakorban vagyok, de még most is felismernek a filmből. Megdöbbenek, amikor rám köszönnek, hogy jó napot, művésznő!

Kalmár Pétert, a Matula tanári karának legfiatalabb tagját Balázsovits Lajos alakította. Vele milyen viszonyban voltak?

Mindenki szerelmes volt Lajosba. Az egész osztály. Játék is volt ez köztünk. Lajos tüneményes természetű, isteni humorú, gyönyörű férfi volt. Tudta, hogy milyen jól néz ki, de abszolút nem élt ezzel vissza. Állandóan frocliztuk egymást. Kedvesen. Mi őt, ő minket. Volt, hogy fegyelmezett bennünket, volt, hogy velünk együtt szórakozott, mi meg rátettünk egy lapáttal, hogy Tanár úr! Imádtuk őt, de nem is lehetett volna nem szeretni. Annyira rendes ember volt! Olyan igazi, jó kolléga. Nagy csapat voltunk mi akkor. Ezért is lett ennyire jó ez a film. Átragyog rajta a forgatás hangulata. Piros Ildikó mint szigorú Zsuzsanna nővér, ha kellett, ha nem, sokszor ránk szólt, de játékból. Garas Dezsővel nehezebb volt közvetlen viszonyba kerülni. Ő nem volt barátkozó. Kedveltük, jóban voltunk vele, de a három lépés távolság megmaradt köztünk. Más volt, mint Básti Lajos. Ifjúkorában vele sokáig nagyon jó barátságot ápolt az édesapám. De pont a forgatás idején már nem. Lala bácsi ezt mégsem éreztette velem. Mindig érdeklődött, hogy van apu. A forgatás heteiben derült ki, hogy ő is nagyon beteg, amit úgy viselt, mint egy görög isten. Semmi jelét nem mutatta. Bánfalvy Ágival is sokat viccelődött, aki az unokahúgát, Torma Piroskát játszotta. „Torma, ide hozzám!” – rendelte viccesen maga mellé, mert a felvételek szünetében is vitte tovább a szerepét.

A Régimódi történet tévéfilmváltozatában a dzsentri életmódot folytató férjét vidékre száműző, három gyerekét egyedül nevelő Rickl Máriát formálta meg. Színházban aztán Az ajtó Emerencét is eljátszhatta. Hogyan élte meg, hogy Szabó Magda nagy nőalakjai újra és újra utolérték?

Nagy öröm volt ez nekem. A Régimódi történetet többször is elolvastam. Rickl Mária nem volt könnyű feladat, én is megküzdöttem vele. Láttam ugyanebben a szerepben Sulyok Máriát a Madách Színház legendás előadásában. Nem is egyszer. Amikor Almási Éva babát várt, vendégként Márti vette át tőle Jablonczay Lenke szerepét, hiszen már Debrecenben is játszotta. Én kimondottan figyeltem arra, hogy Rickl Máriából a jót is meg tudjam mutatni. A szeretni való oldalát, hiszen az unokáját is felnevelte, miközben a családra nehezedő terheket is ő cipelte. Ha nem olyan szigorú, szétesik a família. Egy fillér nem marad sem a gyerekeknek, sem az unokáknak. Meg kellett fejtenem, hogy miért volt ilyen kemény asszony. Hessegettem el magamtól Sulyok Mária alakítását, amikor készültem a szerepre. Nem volt könnyű szabadulni az emlékétől. Három-négy évvel ezelőtt felvételről újra láthattam Rickl Máriaként. Nem is volt olyan kemény! Mosolygott is néha. Meg az a gyönyörű hangja! Volt benne valami szeretnivaló. A tartásával is megfogott. Abban volt az egyik nagy értéke.

Az ajtó Emerence ugyanakkora kihívás volt, mint Rickl Mária?

Boldog voltam, hogy őt is megformálhatom, hiszen ez volt a harmadik Szabó Magda-hős, akivel találkoztam. De megijedtem tőle. Ezt most hogy fogom eljátszani? Monumentális alak. Sokáig váratott magára a pillanat, amikor úgy éreztem, megvan végre! Még a premieren sem voltam kész a szereppel. Ez minden munkánál más. Sok nüanszon múlik. Több összetevője van egy alakításnak. A rendező, a partnerek, a jelmez. A bemutató után tovább építettem a szerepet. Minden este formáltam magamban. Az előadás tévéfelvételét alig mertem megnézni. Irtóra féltem tőle. De egy kicsit aztán megnyugodtam.

Szabó Magda mindkét szerepben látta?

A Régimódi történetre azt mondta: „Kikérem magamnak, hogy időskoromra megszerettetted velem a dédanyámat!” Megértette Rickl Máriát. Emerenchez pedig írt egy gyönyörűt a példányom hátoldalára. Azt nem árulom el. Maradjon az én titkom. Majd ha a kezembe kerül, bekereteztetem, és kiteszem a szobám falára. Emlékszem, a premier utáni banketten istenien beszélgettünk Magdával. Imádott szórakozni. Úgy éjféltájban szólt neki Tasi Géza, hogy keresztanyám, mennünk kell! Mire ő: „Hagyjál már engem, kisfiam, mulatni! Menj haza nyugodtan, feküdj le, én még maradok.” És ott maradt velünk.

Ezek az emlékek, gondolom, azon a napon is megelevenedtek, amikor átvette a Szabó Magda-díjat. Visszarepült kicsit a múltba?

Nem andalodtam el, de itthon is megnéztem még egyszer azt a szép plakettet, amit kaptam. Jóleső érzés nagyon. Melegséggel tölti el a lelkemet.

A szerző a Vasárnap munkatársa