Állítólagos búcsú

Még nem voltam Phil Collins-koncerten, mégis van egyfajta elképzelésem arról, milyen lehet. Kulturáltan kiáll a színpadra, a közönség pedig minden egyes dal után vastapssal jutalmazza. A minap kezembe került az énekes egyik koncertcédéje, és az elképzelésemet támasztotta alá. Igaz, Japánban készült, és arrafelé nem divat a csápolás, az előadóval való éneklés – ahogy a zenészek mondják, Japánban „ülősek” a fellépéseik.

Pontosabban már láttam Philt élőben, a Genesis énekeseként. De az a koncert más volt, csápolós. Amennyiben igazak az elképzeléseim, másfél évtizeden keresztül kétféle Collins létezett. A nyugodt zenész és a rockzenész.

A Genesis dobosaként szerzett nemzetközi hírnevet. ’75-ben a háttérből a reflektorfénybe jött elő, miután Peter Gabriel magukra hagyta őket, ő lett az énekes. Az együttesbeli munka azonban egy idő után már nem elégítette ki teljesen, szólóalbumokat készített, az első ’81-ben jelent meg, s innentől kezdve ’95-ig szólóban és a zenekar tagjaként is jelen volt. Ekkor a szólókarrier mellett döntött. A Genesis új énekessel próbálkozott, átütő siker nélkül, ám ez most nem fontos. Phil elmondta, három oka van annak, hogy zenész vált belőle: a The Beatles, a The Motown és a Stax. Mániákusan próbálta újjáéleszteni a lemezeik hangulatát, s amikor rájött, hogy ez lehetetlen, már benne volt a mókuskerékben, új távlatok nyíltak meg előtte.

Hónapok óta úton van, járja a nagyvilágot a búcsúturnéjával. Ezután – elmondása szerint – nyugdíjba megy: nem fog koncertezni, de lemezeket azért készít. Pedig januárban még csak 55 éves lesz. Én persze nem fogadnék arra, hogy ez az utolsó turnéja. Nem azért, mert anyagi szempontból előnyös a búcsúkoncertek utáni visszatérés, más oknál fogva. Akinek eddig ennyire a mindennapjait képezte a színpad, az nem bírja sokáig nélküle. Még akkor sem, ha a család hirtelen sokkal fontosabb lett.

Mindenesetre holnap megnézem őt Budapesten, mi van, ha mégis komolyan gondolja a búcsúzkodást. Mert még nem voltam Phil Collins-koncerten, és kíváncsi vagyok, igazak-e az elképzeléseim a nyugodt zenészről. (péjé)