Állandóan zenét írok!

A művésszel a  Keleti Szél pozsonyi koncertje előtt, Dunaszerdahelyen beszélgettünk, ahol nemrég négy napot töltött.

Mi szél hozta Dunaszerdahelyre?

2007-ben Párizsban adtunk Keleti Szél-koncertet és meghívtuk a Turbulents együttest, amely tagjai értelmi fogyatékkal élő professzionális énekesek és színészek, hogy közösen szerepeljünk. Ezt az előadást látta Bindics Gábor, a pozsonyi KC Dunaj főszervezője, aki felvetette, hogy hasonló produkciót Pozsonyban is színpadra lehetne vinni. Ismerte a Cséfalvay Ágnes-vezette Mentálisan Sérülteket Segítő Társulást Dunaszerdahelyen, és összehozott minket. Így történt, hogy egy hosszú hétvégét töltöttem el ebben a kisvárosban, ahol mentálisan sérült gyerekekkel és néhány felnőttel begyakoroltuk öt Keleti Szél-dal refrénjét. Nagyon spontán volt az egész, ügyes és lelkes volt mindenki, jól haladtunk a tanulással.

A Vents d’Est – Keleti Szél formáció 1989-ben alakult, fellépései és próbái rendszertelenek, tagjai különböző országokban élnek, mégis a mai napig egy viszonylag stabil formáció. Hogy lehet ez?

A próbáink nem hagyományos zenekari próbánk, hiszen mi tulajdonképpen állandóan készen állunk a fellépésre, az alapjaink megvannak, a fő hangsúly a rögtönzésen van. Ezt a fajta muzsikálást nem nagyon kell próbálni, csak fontos ismerni a dalok struktúráját, az akkordok sorrendjét, valamint nagyon fontos, hogy egy zenész friss füllel álljon színpadra. Régóta zenélünk együtt, voltak tagcserék is, de a keménymag megmaradt. Ismerjük egymást, a színpadon odafigyelünk egymásra, ez a stabilitás alapja.

Zenészként fő hangszere a furulya – nagy a furulyagyűjteménye?

Általában harminc furulyát hordok magammal, hiszen nem minden furulyán lehet minden hangnemben játszani, vagyis mindig egy adott dal hangneme határozza meg, hogy melyik furulyát ragadom meg. Minden furulyának más, saját hangja van.

Folyamatosan járja a világot, hívják koncertezni Dél-Amerikába, Afrikába, Ázsiába. Hova vágyik még, ahova eddig nem sikerült eljutnia? Melyik nép zenéje érdekli?

Rengeteg helyre. Tibet például nagyon vonz.  Nekem a zene nem annyira fontos, engem a zene által közvetített mondanivaló érdekel. Ha egy zenében ez nincs meg, az nagyon zavar. Egyszer Isztambulban csodaszép furulyaszót hallottam, kerestem, honnan jön és a végén megláttam egy öreg furulyást. Három hangból állt a dala, de olyan módon játszotta, hogy szíven talált. Kellemes emlék köt egy kínai speciális hárfaművészhez is, akivel Montrealban dolgoztam együtt – a kínai hagyományos zene is nagyon érdekel. Szeretnék többször eljutni Ázsiába.

Említette, hogy leginkább a találkozások inspirálják…

Igen, alapvetően az emberek és találkozások ihletnek meg. Nagyon sok hatás, inger ér, amiket szavakba önteni nehéz és hosszadalmas lenne, ám zenében két percbe sűrítve ki lehet fejezni. Ugyanakkor a képzelőerőnek is nagy szerepe van, és a rejtélynek: egy dal szerintem akkor működik igazán, ha titokzatos – mesélsz egy történetet és nem tudod, valóban minden úgy volt-e, ahogyan meg van énekelve. Nino Ferrer francia énekes La Rua Madureira című fantasztikus szerelmes dala kiváló példa erre: nagyon konkrét szövege van, a zenéje pedig keserédes hangulatú bossa nova. Amikor először hallottam, épp kocsiban ültem, vezettem, és annyira felkavart, hogy meg kellett állnom, és csak sírtam… Nem tudom mi kavaroghatott Nino fejében, amikor ezt megírta, de ahogy összegyúrta, nagyon meghatott.

Ezidáig 40 szerzői albuma jelent meg. Melyikre a legbüszkébb?

Mindig a következőre…

És dolgozik már a következőn?

Állandóan zenét írok, szóval igen. Ez azonban hosszú távon csak úgy lehetséges, ha egy zenész friss füllel hallgat és tiszta fejjel alkot.

Vagyis, nem egy „bohém zenész” - típus?

Bohém vagyok, csak másképp. Nem vagyok az a dorbézolós fajta. Meggyőződésem, hogy csak úgy lehet végigcsinálni például egy tíz állomásos turnét, ha az ember tiszta fejjel kel fel és fekszik le. Meg persze erőnlét is kell hozzá.

Mi volt a legnagyobb számú közönség, amelynek zenélt?

A Keleti Széllel egy franciaországi fesztiválon, 10 ezer néző előtt játszottunk három órán át. Az óriási élmény volt, de volt olyan koncert is, ami közönség hiányában meghiúsult. Történt ugyanis, hogy meghívott minket egy szervező, szerződést is kötöttünk, de miután megérkeztünk a helyszínre, kiderült, hogy egyáltalán nem hirdette a rendezvényt, mert ő akart nekünk énekelni (nevet). Ez ihlette azt az elméletemet, hogy sokszor nem a zenésztől függ, hogy lesz-e közönség, hanem a szervezőtől. Teljesen mindegy, ki mennyire ismert, ha nincs beharangozva egy fellépés, ami a szervező dolga, akkor nem jön el senki. Egyszer Kolumbiában játszottunk trióban (tekerőlant, bőgő, furulya), a kutya sem ismert minket. Viszont a szervező akkora reklámot csinált, hogy 1600 ember jött el a színházba. Hatalmas siker volt, vastaps, „standing ovation”, az emberek a koncert végén feljöttek a színpadra, hogy megölelhessenek minket, a tekerőlantos pedig egy órán át magyarázta 300 kíváncsi embernek, hogyan működik a hangszere…

Zeneszerzőként nem csak világzenei dalokat ír, hanem szimfonikus darabjairól is híres. Ezek hogyan születnek?

A zeneszerzéshez képzelőerő kell. Elsősorban azért, hogy olyan hangszerekre is írhasson valaki témát, amiken nem játszik. Hangokat, dallamokat azonban el lehet képzelni, amiket aztán bele lehet építeni egy-egy darabba. Gyakran előfordul, hogy ha bármilyen dalt meghallok, magamban hozzáteszek egy csellódallamot, vagy egy oboatémát.

Önt leginkább világpolgárként lehetne jellemezni, aki szüntelen úton van. A családi életét mennyire befolyásolja a rengeteg koncertezés?

Elég sokat utazom, de még így is lehet, hogy többet vagyok a családommal, mint aki naponta ingázik a munkahelyére és egyfajta mókuskerékben él. A feleségem festő, akivel közös performanszokat szoktunk csinálni;  Baltazar fiammal, aki hegedül, duózunk és a Keleti Szélben is zenélünk. A lányom, Nina nagy utazó, még keresi a helyét a világban, de vele, és a legkisebb, rögbijátékos Attila fiammal is sokat találkozom. Amikor pedig úton vagyok, sms-ezünk, e-mailezünk, skype-olunk és a kommunikáció nyelve mindig attól függ, hogy milyen országban tartózkodnak, vagy én merre vagyok. Az imént például épp Baltazartól kaptam sms-t, magyarul.